Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)

eredményeit ismertetjük, amelyet a Csíki Székely Múzeum munkatársai, Darvas Lóránt, Tóth Boglárka és e dolgozat szerzője vezettek. A középkori templom A templom Csíksomlyó (románul: Çumuleu-Ciuc, ma Csíkszereda része, Hargita-megye, Románia) Csobotfalva nevü részén, a Somlyó-patak jobb partja felett húzódó domboldalon fekszik. A középkor folyamán egészen a 18. század elejéig több település - Csomortán, Csobot(-falva), Vardotfalva, Tapioca, (Csík-)Szereda - plébániatemploma, és több alkalommal a Telegdi főesperesség csíki alesperességének, majd 1592-től a csíki főesperességnek a központja volt.

1 (1. kép) Titulusa korai alapítást sejtet, a templom első adatolása azonban csak a pápai tizedjegyzékből ismert: Chik, Sumbov, Sumlov néven 1332-1334 között három alkalommal írták össze. Nagy valószínűséggel a pápai tizedszedők csíki kiindulási és érkezési helyszíne volt, központi szerepe feltehetően már a 14. század elejére kialakult." Erre utalhat az is, hogy a ferencesek Csíksomlyón telepedtek meg a 15. század folyamán.

3 A plébániatemplomhoz tartozó többi települést csak a 16. század közepétől említik először a különböző katonai és adóösszeírások alkalmával.

4 (2. kép) A középkori templomot 1800-ban a torony kivételével elbontották és új egyházat építettek, de a források alapján meglehetősen részletes adataink vannak a régi épületről. Az 1674-től induló Album Ecclesiae a plébánia levéltárában található építési jegyzőkönyv, és az 1731. évi Vizitációs Jegyzőkönyv több nagyon fontos, korábban ismeretlen adatot is tartalmaznak a középkori épületről.

5 A 18. század eleji állapotokra ANDRÁSI István csíki főesperes vizitációs jegyzőkönyve nyújt értékes adatokat. Eszerint a középkori kő templom és födémé 1731-ben jó állapotban volt, akárcsak nemrégiben javított cinteremfala. Felszerelései közül megemlítették három oltárát, északon a Mária, délen a Szent István tiszteletére szentelt kis oltárokat, ill. a főoltárt is. 1 ENDES 1938, 335. 2 MONVAT 112., 116., 132.; BOTÁR 2001, 123-127. 3 Székely Oklevéltár (továbbiakban: SzOkl.) 1/153., 193., 340. 4 SzOkl 1/316., 11/220-221., 270-272. A plébánián található forrásokra Kosza Antal hívta fel figyelmünket, segítségét köszönjük.