Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - PETI LEHEL: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen

élést szabályozó normarendszer nagyfokú megsértésének számít, amelynek következménye az egyén teljes mértékű marginalizálása. A héderfáji cigányok között is vannak a csoporton belül deviánsnak tartott személyek, akik éppen a „jöttment" cigányokkal való társadalmi interakciók gyakoriságával, „keveredésükkel" váltak a csoporton belül marginalizálttá. A szimbolikus elkülönülés egyik megvalósulása: a karácsonyi kántálás A cigány gyennekek és fiatalok hagyományosan a magyarokkal együtt járnak karácsonykor kántálni. A többségében magyarokból álló csoport a cigányseregbe is eljár kántálni. A magyar-cigány kapcsolatokra jellemző aszimmetrikus viszony megléte látványosan jelentkezik a népszokás számos eleme során, amikor az egyébként stabil forgatókönyvű rítus eljátszása a cigányok lakta területen jelentősen módosul. A rítus elvárt megvalósulása szerint a kántálok csoportja énekkel köszönti a háziakat, majd valaki (általában a vőfély vagy a kezes) egy hagyományos karácsonyi köszöntőverset mond el. A köszöntő elhangzását a kántálóknak végig kell hallgatniuk, majd a háziak beinvitálását - hacsak néhány percig is -, illik elfogadni. A kántálok behívása és megvendégelése a magyaroknál elvéirt gesztus az olyan családok részéről, ahonnan valamelyik családtag a kántáló csoport tagja, és elvárt mozzanat olyan családok részéről, ahol konfirmált leány lakik. Az eredeti csoportnál lényegesebben kisebb kántáló csapat járja végig a cigányok lakta falurészt. A cigányok lakta falurészen történő kántálás során a kántálok nem úgy viselkednek, mint a falu magyarok által lakott részein. Itt a magyar legények nem szívesen fogadják el a rítus többnyire kötelező részének tartott beinvitálást, vagy csak nagyon ritka esetben, akkor is vonakodva, inkább egyes személyek függvényében téve kivételeket a kötelező viselkedésminta alól. Legtöbbször nem is kerülhet sor a beinvitálásra, mivel az ének elhangzása után a kántálok csoportja továbbmegy egy másik házhoz, így a házigazdával lényegében csak a köszöntőt elmondó kezes és vőfély találkozik. A cigányok lakta falurészen mindig vannak olyan kapuk, amelyek zárva állnak a karácsonyi és újévi bálokra pénzadományt gyűjtő kántálok előtt. A magyar kántálok ezt természetesnek veszik, nemtetszésüket a kapu megdöngetésével, újabban az udvarba dobott hangpetárdával fejezik ki, amely magyar családokkal szemben elképzelhetetlen lenne. A helyzet értelmezésére sokszor elhangzik egy szó: „cigányok", amely a cigány-magyar együttélésre jellemző aszimmetria egész viszonyrendszerét magában foglalja. Az ilyen helyzetek a cigányokról való negatív képalkotás újratermelődését eredményezik, hasonló módon