Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - MEDGYESY-SCHMIKLI NORBERT: „A nagy szeretet nagy fájdalmat kíván!" Amor, Dolor és más allegorikus személyek szerepe a csíksomlyói misztériumdrámákban

padi figura teológiai szerepére, életének, cselekedeteinek, fellépésének okára és lényegére mutatnak rá, pl. Misericordia Domini, Angelus Fortitudinis, Angelus Amoris, Angelus Timoris, Amor, Dolor, Innocentia, Pietas, dementia. A legszemléletesebb és legköltőibb megszemélyesítésekkel, valójában kettős szereposztással az 1742. és az 1761. évi csíksomlyói ferences misztériumjáték, valamint az idézett privigyei piarista (1700. nagyböjt) színdarab él,

5 melyben a Lélek az emberi nemzetet, a Szeretet „úti társa és zászlós ura"

36 Péter apostolt, maga az Ártatlanság a Vita Christit, a Hitetlenség Júdást, az Irigység Heródest, a Kevélység Pilátust, a Képmutatás az írástudókat, a Kapzsiság és Pénzvágy a zsidó népet, a Bolondság pedig Heródes udvartartását jelentette. Krisztusra vonatkoztatva a vizsgált színdarabok a következő szerepneveket alkalmazták: Theander, Deus Homo, az emberi testbe öltözött Amor Divinus, azaz az Incarnatus Amor, sőt Csíksomlyón gyakran a Verbum, esetünkben az Androphilus („Emberfia") jelenti az Isten Fiát. Ugyanezt mutatják az Andro Pater, Androphilus, Androphus kifejezések, amelyek vagy a Szentháromságon belüli viszonyt illusztrálják, vagy Isten és az emberiség kapcsolatára utalnak. A szimbolikus figurák, vagy az ún. „beszélő névvel" (pl. Innocentia, Timor) ellátott szereplők a reneszánsz, a manierizmus és a barokk irodalmában mindig szemléltetnek, erkölcsi és lelki sajátságokat jelenítenek meg; a néha bonyolult, elvont, az emberi elme számára felfoghatatlan teológiai tételeket hoznak testközelbe, még az írástudatlan nézők számára is közérthető formára. Az allegorikus szereplők - a moralitás műfaját is megelevenítve - emellett erkölcsi tanítást hordoznak, és ezzel az ember (az emberi nem, a hús-vér figuraként színpadra lépő Genus Humánum) lelkiismereti problémáit is illusztrálják oly módon, hogy ezzel is tanítanak, néhol kifejezetten kioktatnak, vagy lelkiismeretvizsgálatra, meditálásra késztetik a nézőt vagy az olvasót. A barokk iskolai színjátékok - szerzetesrendektől függetlenül - mindig találóan, történeti, teológiai és erkölcsi szempontból kifogástalanul alkalmazták ezeket a jól bevált eszközöket. Tették mindezt a korabeli dráma- és irodalomelmélet szabályai, az ars poetica és az ars drammatica szabályainak megfelelően,

37 a barokk KILIÁN /. m. 1994. 77-78. Privigye Nr. 30. Pápai Páriz Szótára, a Comes-itis m., f. kifejezésre az útitárs és a zászlósúr kifejezést használja. (PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Dictionarium Latino—Hungaricum et Hungarico-Latino-Germanicum. A hasonmás szöveget gondozta: HARGITTAY Emil, KECSKEMÉTI Gábor, THIMÁR Attila. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1995. 115-116.) Bővebben: BÁN Imre: Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI— XVIII. században. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971. (Irodalomtörténeti füzetek 72.)