Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DARVAS-KOZMA JÓZSEF: Adalékok a csíksomlyói gimnázium történetéhez. A csíksomlyói ferences kolostor és iskolái

szerkesztett idézeteire." Még ebben az évben befejezi a teológiai tanulmányai végzése előtt elkezdett nagyobbik, gyöngybetükkel írt és gondosan szerkesztett, több mint 600 oldalas latin nyelvű imagyüjteményét, a Hortulus Devotionist.

296 1656-ban írja meg Csíksomlyón a Nagy Magyar Herbáriumot. Dédelgetett könyve. Maga jegyezte be 1673-ban, hogy ezt a művet ezelőtt 17 esztendővel írta, azaz 1656-ban.

297 A füvészkedés tudománya természetrajzi ismereteket közöl a felsőbb iskolában tanuló ifjak számára. Még egy alkotását feltétlenül meg kell itt említenünk a sok közül, amit hazatértével, mint felszentelt pap kezdett írni, ez a Prédikációd könyve, 922 oldalon.

298 Hatalmas munka. Sokan és sokat használták. Ebben a rövid visszapillantásban arra törekedtünk, hogy Kájoni János 7 évét, vagyis 1649-től 1656-ig írói alkotásain keresztül ismerjük meg. Elmondhatjuk, hogy Kájoni tehetséges, hivatásának élő, tanuló, alkotó ember, aki nemcsak a maga kibontakozását, hanem egyházának szolgálatát is felvállalta. A Kájoni-kutató BENEDEK Fidél így jellemezte a hazatért szerzetespapot: „Eles esze és élénk figyelme mindenre kiterjedt. Ez nagyban emelte szellemi magasabb fokát. Sokat hozott haza magával, amit itthon értékesített is. "

299 Kájoni Csíksomlyón egy kibontakozó, élő közösségre talált, akikért élt és akikkel együtt dolgozott. Akkor mindenki úgy tudta és érezte, hogy ő a ferences nagycsalád tagja, ahol ott vannak a páterek, a testvérek, a jelöltek, a tanulók és a hívek. Csak e közösségi miliőben tudott a tehetséges Kájoni János minden más elfoglaltsága mellett tollával és lángoló elméjével ilyen sokat és értékeset alkotni. Kájoni mellett még ismerjük Lajos Imrét, a csíksomlyói iskola magiszterét. A trienti zsinat katekizmusa és rendelkezései a plébánosok számára című könyvbe jegyezte be: „Anno 1652 Die 25 Julii. Hunc librorum donavit pro aeterno memoria emericus Lajos Magister tum tempore Schole Chziyk Siomloesis etc. Martino Kincz.es de Mattyas Föld, út oret pro eo. Unum que quem nully possit alienare etc. " Vagyis: „1652. július 25-én. Ezt a könyvet ajándékozta örök emlékezetül Lajos Imre, abban az időben a csíksomlyói Uo. 426., 375.; BÁLÁS Gábor (szerk.): A székely művelődés évszázadai. Budapest, 1988. 148. Uo. 370., 427: A Hortulus alcíme: „a legillatosabb és legkellemesebb virágokból és gyöngyszemecskékből gyűjtögetve"., 428. Uo. 375-376., 484. Uo. 428., 492.