Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: Elemi oktatás Csíkszékben 1571-1800.1. rész

Felcsíkot, mint az egész Csíkot és Kászont, 1661-ben súlyos török-tatár invázió érte. Azonban a felcsíki nagyfokú forráshiány leginkább az 1694-es utolsó tatárbetörésnek tulajdonítható. Erre felhívjuk a figyelmet.

7 Tehát a tárgyalt időszakban Felcsíkon is legalább 250 deák létével kell számolnunk. Gyergyószékben 1614-ből 719 családfő nevét ismerjük. Ehhez képest a deák- és paplistánkon 108 ember szerepel. Az a véleményünk, hogy ez a szám is jóval alatta marad a középiskolai végzettséggel rendelkezők valódi számának. Úgy számítjuk, hogy ennek a számnak majdnem a duplájával kell kalkulálnunk. A reális szám mintegy 150-180 lehetett. Visszatérve a megőrzött adatokhoz, összesítve azokat, az 550-es számot kapjuk az egész Csíkszékre. A székely katonai összeírások, lustrák a következő összehasonlító müvelet elvégzését kínálják fel. Csíkszékben 1614-ben a 4555 családfő közül 42 volt deák. Ebből 5 scholamester, 2 zsellér. Háromszéken a 6894 családfőből 37 volt deák, közülük 11 scholamester, 3 jobbágy. Marosszék konskripciója pedig ezt a képet mutatja: 3760 családfő közül 16 deák. Udvarhely széken a 4987 családfő között 16 deákot találunk. A későbbiekben, 1643-ban Csíkszékben 40 deákot regisztráltak a fejedelmi komisszárok. Aranyosszéken egy évvel korábban 18 deák nevét jegyezték le. 1627-ben Udvarhely széken 25 deák volt a katonarendűek között. (Közülük 4 scholamester, 5 jobbágy.) 1680-1683-ban Háromszéken 57 deák került a kimutatásba, míg CsíkGyergyó- és Kászonszékben 1681-83-ban együttvéve 46 deákot írtak össze.

8 Eddig nem volt szó a deáki tudomány anyagi hozadékáról. Máshol is idéztük, amit a menaságújfalusi Tompos Istvánné, Veres Zsófia mondott 1661-ben: az édesapjától, Veres Ferenctől örökölt, „amit ez a Deáki Tudományával keresett". IMREH István és PATAKI József a kászonszéki krónikában írják, hogy a deákok nem ritkán tisztségeket viseltek. A székekben alkirálybírák, jegyzők voltak, vagy az arisztokrata urak birtokainak gondviselői. A főkirálybírók Gurzó Istvánné, Bors Anna 1696-os nyilatkozata. Csíkszeredai Levéltár (továbbiakban: CsLt.) F.27/22/1696.III.9.; Az 1817-es szentmihályi vizitáció iratai. Gyulafehérvári Érseki levéltár (továbbiakban: GyÉLt.) SzOkl. IV. Ú.s. Kolozsvár, 1998. 205-285, 287-372, 374, 487, 488-545, 716-807.; SzOkl. VI. Ú.s. Kolozsvár, 2000. 149-152, 166-227, 244-257.; SzOkl. VIII. Ú.s. Marosvásárhely, 27-60, 83-122.; IMREH István - PATAKI József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. sz. végén és a XVIII. sz elején.; Székely felkelés 1595-1596. Bukarest, 1979. 146-190.; ANTAL Imre: „Tisztesség adassék". Csíkszereda; IMREH István - PATAKI József: Kászonszéki krónika. 341-347.