Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - BENEDEK ÉVA: Két 18. századi csíksomlyói hangjelzett liturgikus töredék restaurálása

1. Hangjelzett liturgikus töredék, 1733 Leírás és állapotfelmérés Mérete: 475 x 635 mm Restaurálás előtt, egy díszes aranyozott keretű, üveglappal ellátott műtárgy került a munkaasztalomra. (3. kép) Első kézbevevéskor, az íráshordozó pergamenhez hasonlított, és a keretből való kivevés után vált láthatóvá, hogy két oldalas papír alapú töredékkel van dolgunk. (4. kép) Az egyiken az 1733-as évszámú oldalon a Regina Coeli, a másikon a Salve Regina c. Mária-antifónák láthatók, olvashatók. Ezen énekek a 17-18. századi ferences repertoárokban nagy népszerűségre tettek szert. A hangjelzett liturgikus töredéket mindkét oldalon több darabból illesztették össze, amelyen a hangjegyeket és a szöveget vasgubacs tintával,

3 az iniciálékat, a vonalrendszert, a keretdíszítést, a korhoz hűen, egyfajta temperafestékkel

4 díszítették. Valószínűleg több éven keresztül használták, mert mindkét oldala szennyezett, pecsétes, szélén vastag ragasztóanyag maradványokkal. Felső részén, mind a papíron, mind a vásznon, sérülések, hiányok, lyukak látszottak. (5. kép) E hibák ellenére is, az üveg alá helyezett merített papír jó megtartású, szerencsére biológiai, kémiai károsodás jeleit nem mutatta. Anyagvizsgálatok, restaurálási terv és a konzerválás-restaurálás kivitelezése Az anyagvizsgálatok segítségével a restaurátor ismereteket szerez a tárgy anyagáról, készítési módjáról, amelyek tudományos, művészettörténeti és technikai szempontból fontosak és segítenek kiválasztani a kezelési eljárást, a helyreállítás módját, a szükséges anyagokat. A 18. század második feléig a vas-szulfátból és cserzőanyagból készített tintákat gubacs tintának nevezzük, mivel ezeket a tölgyfaféléken keletkezett gubacs kivonatából a hozzáadott vas-szulfáttal készítették. Kötőanyaguk gumiarábikum volt. Vízben oldhatatlan, papíron már írás formájában, a levegőtől oxidálódva válik fekete vagy sötétbarna színűvé. KASTALY Beatrix: Irótinták a 18. század végéig. In: Kéziratok, nyomtatványok és grafikák író és festékanyagai: összetételük, készítésük, vizsgálatuk, károsodásuk, rögzítésük. A grafikai technikák felismerésének alapjai. Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK), Budapest, 1993. 9-12. A 16-18. században díszítésre általában tempera vagy vízfestéket használtak, amelyek kötőanyaga fehérje vagy szénhidrát-típusú ragasztóféleség, a kötőanyagban vagy közegben eloszlatott színezőanyagok ásványi földfestékek, vagy növényi és állati eredetű festékek (színezékek). In: Scripta manent. KASTALY Beatrix: Bevezetés. Budapest, 1998. 5-8.