Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - GIDÓ CSABA: A vasút szerepe Csíkszereda város fejlődésében a 19-20. század fordulóján
Csík vármegyei vasútépítkezések Erdélyben - és ezen belül Székelyföldön - az urbanizáció, összehasonlítva Nyugat- és Közép-Európával, megkésett. Az ipart a céhes rendszer uralta, a gyárakat legtöbb esetben egy-két szeszgyár képviselte. A kereskedelem inkább helyi jellegű, a városi és a környékbeli vidéki lakosság heti vásáros piacaira összpontosult. A városi lakosság nagy részének mestersége mellett továbbra is egyik fő megélhetési forrása a város határában meghúzódó földparcella. A belterjes, elmaradott gazdaság előrehaladását az utak rossz állapota, az elmaradott közszolgáltatás és közigazgatási rendszer is hátráltatta. Csíkszereda város az egyik legkisebb székelyföldi város volt a 19. században, lakosságának száma 1890-ben alig érte el az 1789 főt. 2 A város lakosságának kisszámú volta miatt és jelentősebb ipari és kereskedelmi elit hiányában az államtól várta leginkább a vasúti hálózatba való bekapcsolást. Ezért nem véletlen, hogy Csíkszeredának és Csík vármegyének az erdélyi vasúthálózatba való bevonásának első nagyszabású terve a szomszédos Udvarhely megyéből indult ki a 19. század 80-as éveiben. UGRÓN Gábor és ifj. DANIEL Gábor udvarhelyi országgyűlési képviselők egy Héjjasfalva-Székelyudvarhely-Marosnyíre-Csíkszereda helyi érdekű vasútvonal és abból egy Marosnyíre-Gyergyószentmiklós szárnyvonal kiépítésének tervét vázolták fel 1885-ben. Az 1888. március 15-én átadott Héjjasfalva-Székelyudvarhely helyi érdekű vasútvonalat, a fent említett vasútvonal hálózat első szakaszának tekintették. Az elkövetkező években elsősorban UGRÓN Gábor jelentős erőfeszítéseket tett a vasútvonalnak Csík vármegye irányában való kiépítésére, azonban a nehéz természeti akadályokkal teletűzdelt vonalirányhoz szükséges anyagi támogatást nem sikerült előteremtenie, ezért vasútvonal terve fokozatosan háttérbe szorult. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia között 1891. március 14-én nemzetközi egyezmény jött létre, amely előírta, hogy 1897. november 17-ig a két ország között két újabb vasúti csatlakozási pont létesül, az egyik a vöröstoronyi, a másik a gyimesi határnál. A nemzetközi szerződés arra sarkallta a magyar kormányt, hogy irányítása alá vonja a székelyföldi vasútépítkezést. Az 1895. évi VII. törvénycikk meghatározta a székely vasúthálózat irányát, amely egy Sepsiszentgyörgytől-Csíkszereda-GyergyószentmiklósSzászrégenig tartó fővonalból állana. A terv szerint a fővonalból Madéfalvától kellett volna egy szárnyvonalnak kiépülnie a gyimesi szorosig, illetve tervbe VARGA E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I. Kovászna, Hargita és Maros megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. Csíkszereda, 1998. 247.
