Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DÓCZY ÖRS: Beavatás-történetek
korábbi állapotból egy más állapotba való átjutását jelképezi. A bacchikus, rendszerezetlen, tudatlan állapot egy elv- és tanszerű, vallásos térbe való jutást erdeményez. A confessionalis religio rendszerezettsége a káosz, a bacchikus önkívület ellenében. A marosvásárhelyi kollégium beléletéről szóló források arról értesítenek, hogy a subscribálást megelőző napon volt csak törvényes lehetőség a túlzott italozásra. A beavatás előtti nap a deákságra felkészülés lezárása, bachikus kiheverése. Az alapfokú osztályokat végzettek kényszerlakomákat kell hogy tartsanak a felsős deákok számára, ez a subscribálandóknak egy új státusba való belépésüket jelöli. A tudományok útján hosszabb utat bejárt deákok megvendégelése az ismeretek előtti tiszteletet fejezi ki. A kis deákokkal való visszaélések az isteni tudományra való felkészületlenséget tükrözik vissza. Az italozás az első nyolc év nehéz vizsgáinak, a bölcsesség keserű gyökereinek keresése, plántálása, ízlelése volt. Az egy éjszakát tartó delírium periodizálja, interferálja az addigi és a subscribálással kezdődő életet. 9 A határt maga a subscribálás napja képezi, amikor a tanuló ellátja kézjegyével a subscriptionale protocollumot (subscriptionális jegyzőkönyvet). A depositio és a subscribálás közötti differencia specifikumát az adja, hogy Nagyenyeden a beavatás kettős, egy év választja el a két eseményt egymástól, míg Marosvásárhelyen vagy Kolozsváron, a református kollégiumokban csak a subscribálás létezett. Subscribálás Egy processzus kezdetét jelenti a kollégiumba való bekerülés, a nyolc elemi osztály után sorra kerülő subscribálás, az iskola törvényeinek aláírása, kézjeggyel való ellátása. 10 „Ego Joannes Antal subscribo legibus lllustr. Coll. A kollégiumba visszatérőnek élete végéig tilos volt a túlzott alkoholfogyasztás. Bolyai Farkas említi egy jegyzetében, hány deákot és tanárt csaptak ki részegeskedés miatt. (BF 22-es kézirat a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár református kollégiumi állományában.) „A régibb rendszer szerént az alsóbb osztályok (I—VIII.) tantárgyainak bevégzése után midőn felsőbb tanpályára léptek az ifjak, külön vizsgát kellett kiállaniok. Es a kik ezen vizsgán képeseknek és éretteknek találtattak, nevüket beírták a kollégium anyakönyvébe s kézadásokkal kötelezték magokat az iskolai törvények megtartására. Ezen innepélyes eljárás examen rigorosum subscriptionis, röviden subscriptionak, magyarul fölvételi, fölavatási vizsgának, szigorlatnak neveztetett. Aki ezen vizsgát kiállotta, deák lett, 10 úr volt. Gyakorlatban volt ezen szokás 1884-ig, kivéve az ötvenes éveket, a rémuralom korszakát. Ekkor minden vizsga és innepélyesség nélkül vétettek és vitettek fel az ifjak a felsőbb tudományok hallgatására és a
