Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DÓCZY ÖRS: Beavatás-történetek

Eseményelemzés A tanári kar, a kijelölt két klerikus és a diákság előtt sorra kerülő vizsga a kollégium törvényeibe való beavatás végét jelöli. Az auditóriumban helyet foglaló deáksereg, deáki esküdtszék, tanári kar előtt az academián tanulni kívánó deák a subscribáláskor megfogadott, szimbólumként a Bibliára, vagy a Heidelbergi Katechesisrt téve kezét, a tudomány elsajátítására felesküdve számot ad arról a kontraktusról, amit az iskola törvényeinek aláírásakor jegyzett. De mi is volt ennek az előzménye? Depositio A nagyenyedi református kollégiumban az iskola törvényeibe, szellemiségébe való beavatás, a subscribálás előtt a depositio is gyakorlatban volt. A beavatás lényegét a dualisztikus, állatiból, műveletlenből fizikálisan műveltté avatás adja. A depositio felkészíti a tanulókat, a „sárgacsőrüeket", hogy a subscribálás révén az egyetem (értsd kollégium) tagjaivá váljanak. Az ifjúkat összegyűjtik, korommal kenik be őket, szamárfüleket, szarvakat aggasztanak fejükre. Szájukba sertésagyarakat raknak, s fekete köpennyel burkolják be őket. Ezután felhajtják őket a depositiora, a tudatlanság levetésére, letételére szánt terembe. A tanárok kérdéseire nem tudnak felelni, mert a fogakat nem szabad kihullatni, sertések, szamarak maradnak, a profán állatiságot formálják meg. Mindegyikük nyakába horgot akasztanak, a sertésagyarak kihullanak, a tanulókat „meggyalulják", aztán vizet öntenek rájuk, amit durva törlővel letörölnek róluk. Az események közben a depositor, általában az iskola igazgatója és a tanvezető tanár beszédet tart a műveletlenség, a faragatlanság ellen, az eddiginél erkölcsösebb és műveltebb viselkedésre inti őket. A depositor egy teremben, általában az auditóriumban összegyűlt fiatalokkal szemben egy emelvényen áll, magasabb szinten, mint a beavatásra előkészített nebulók. A hallgatóteremből a filozófia professzorához kísérik őket, aki, miután kikérdezte őket, sót, a tudomány jelképét teszi szájukba, s bort, mint a tudatlanságból kimosó, kitisztító eszközt önt fejükre - evvel előkészítve őket az egy évvel későbbi subscribálásra. A depositio, azaz az állati maszkok letételével a tanuP. SZATHMÁRY Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagy-Enyed, a szerző sajátja, 1868. 24-26.