Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - BALÁZSI DÉNES: A hozománylevél, perefernum készítésének hagyománya a Nyikómentén

bát, a hárászkendő helyett vagy vele párhuzamosan, és a lábbeliknél hasonlóképpen: bakancs, félcipő (viselő, ünneplő), száras cipő, hócipő stb. A székely ruha megnevezése a korszellemnek is köszönhető. Tudjuk, hogy a harmincas években a vidék falusi művelődési életet megpezsdítő mozgalma a Gyöngyösbokréta volt. A kecsetiek országot jártak a lakadalmassukkal. Szentlélekre is behozták 1934-ben a szüreti mulatságot bemutató díszes felvonulást, de alföldi magyar népi öltözetben jelentek meg a szüreti táncosok az első években. Majd rádöbbentek, hogy a saját népviseletük, a székely ruha nem alábbvaló, és aztán a székely legények és leányok saját népviseletükben rendezték meg a szüreti bált. A tudatosításban fontos szerepe volt a Kaláka- és a KALOT-mozgalomnak, amely megrendezte Csíksomlyón az 1000 székely lány találkozókat. A házi szőttes ruhák szerepelnek a hozománylevelekben már előbb is, de itthon magunkat székelynek tartjuk, akkor is, ha ezt nem mondjuk ki naponta, s a ruhánkat sem kellett addig megkülönböztetnünk, amíg nem kezdtük a másét majmolni. A székely menyasszony (maga szőtte) szőttes szoknyában és hozzávaló mellényben, a fején koszorúval jelent meg az oltár előtt (nem beszélek a díszítéséről). A középosztály és a falusi értelmiség is példát mutatott a szőttesbálok megrendezésével a székely népviselet tudatosítására. Az első hozománylevelekből hiányoznak a konyhai edények és eszközök. Oka az lehet, hogy ezeket a lakodalomban, mint ajándékot kapta az ifjú pár, s ha az eljegyzés előtt elkészült a hozománylevél, akkor csekély számú edény és tárgy kerülhetett be a jegyzőkönyvbe. Ezt erősíti meg az az észrevételünk is, hogy Egyed Eszter hozománylevelének két lezárása van. Az első rész az 57. sorszámmal zárul. Szabályos záróformulával, majd a következő oldalon az 58. sorszámmal folytatják, ahol kimondottan edények és konyhában, háztartásban használatos tárgyak szerepelnek szép számmal. A varrógép már egy 1913-as levelünkben is szerepel, fonókerék is van felvéve, darálók, konyhamérlegek stb. a civilizáció jelei a háztartásban. A vendéglátás kellékei: a kancsók, poharak, tálcák stb. szintén erről tanúskodnak. A csíki hozománylevelekben felleltározott női ruhaneműek vizsgálata jó öszszehasonlítási alapul szolgál az Udvarhely környéki női viselet tanulmányozásakor. Az 1869-ben Csíkmadarason keltezett hozománylevélben a 13. sorszámtól a 23-ig sorolja fel, és értékeli a lány ruháit: szoknya bolti és maga szőtte - 5 db, rokolya bolti és maga szőtte - 6, elő ruha - 8, főre és nyakra való keszkenő - 14, lajbi - 5, ujos - 2, kürti - 4, bunda ujjostól - 8, ing ujjostól - 6, gyolcs ing - 6, csizma párjával - 3. Itt a maga szőtte ruhák, előbb a magok szőtte takarók, festékesek felsorolása, valamint a festett bútorok jelenléte arra enged következtetni, hogy Csíkban ebben az időben a hagyományos székely népviselet teljében virágzik.