Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról

ke, Thankw, Bakó Nicolaum et Laclislaum de Barlad dictos. Sőt van közöttük két kun származású is (Blasium Komanum, Thomam komanum - így!). Legalább ennyire jelentős azonban a helységek térbeli fekvése. Térképre vetítésük révén megállapítható, hogy zömük a magyarországi Tolna megye észak-északnyugati, Somogy megye délkeleti s Fejér megye déli részeivel határos tájain található. Szükségesnek tartottam hangsúlyozni ezt, mert ezeken a területeken, illetve egy részükön már all. században besenyők laktak. Későbbi jelenlétük, de a székelyeké is, helynevekkel és oklevelekkel igazolt. A 13-14. század fordulóján az említett Fejér megye délkeleti-keleti vidékeire kun csoportok települtek. Közölt adatok szem előtt tartásával föl kell figyelnünk, hogy a csángál ~ csúngáz (~ csánkáz) 'valamit ide-oda hajt, terel, ingat' értelmű ige a magyar nyelvterület e vidékein még élt a 20. század elején isi Lényeges ennek az ilyen jelentésű igének a földrajzi előfordulása is: az adatok Szekszárd, Kiskőrös, Kiskunhalas és Kalocsa környékéről, vagyis megközelítőleg az előzőkben tárgyaltam területekről származnak. Részben Tolna megye déli, már all. századtól besenyőktől és később közéjük települt székely csoporttól is lakott tájairól, részben pedig a velük kelet felől határos mai Bács - Kiskun megye ugyancsak déli végeiről. Itt viszont, igaz később, 1241 után - ez azonban lényegtelen számunkra - a besenyőkével majdnem vagy éppen azonos nyelvet beszélő kunok telepedtek le. Ez a tény azonban éppen a szinte egyező nyelv miatt csak tovább fokozza észrevételem jelentőségét. Az adatok hiányossága miatt szabatosan meghatározni ugyan, sajnos, nem lehet az utóbb említett'tájak 11-14. századbeli népi összetételét, illetve nem ismeretes az eredetileg meglehetősen egységes kun lakosság pusztulása után megmaradtak és a különböző újonnan jöttékkel való keveredés foka. De az mindenképpen vitathatatlan, hogy itt is elsősorban ótörökös környezetben tűnik fel (csaknem) azonos jelentésű szavunk. Véletlenként semmiképpen se tekinthetjük ezt. Ha föltevésem, ti. hogy a csángók határvédelmi feladatokat láttak el, igazolódik, akkor a kifogásoltam, kései időtől ismert „szómagyarázat" - más, jóval korábbi időre meg egyéb összefüggésben ugyan, de e népcsoport korai feltűnésével kapcsolatban - elfogadhatóvá válik. Határőrség mindenkori feladata a határ állandó ellenőrzése. A felügyelet, kémelés ~ kémlelés, kerülés, fürkészés akkortájt elsősorban lovasportyázásokkal volt megoldható. A honvédelem feladatával megbízottak a 11-12. században kis településekben laktak. Szállásaik a védelmi övezetnek megfelelőn vagy határvárak közelében sorakoztak. A határvédők kis csoportjai ütemesen váltogathatták egymást, menetelhettek szállásaikról az erősségekbe és vissza. A jó körültekintést biztosító tetőkre emelt várak előterét állandóan kémlelték, kerülték. Ez a mozgás már