Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

KÖRNYEZETVÉDELEM - PÉTER PÁL: Agrár-környezetvédelem Hargita megyében

Nincs nagy változás a ló és szamár / öszvér állományban, a kecskeállomány is csökkenést mutat, míg a méhcsaládok száma nőtt. Ez utóbbi csalóka lehet, mert a statisztikák a megye területén tulajdonban levő méhcsaládokat jelentik, azonban sok méhész nem a megyében tartja az állományait, hanem értékesebb méhlegelőket keresve Erdély más tájaira vándorol. Amennyiben sikerül a gazdálkodók és a természetvédelem között egy állandó és hatékony párbeszédet kialakítani igen nagy esély van arra, hogy az országban mintaprogramokat kidolgozzanak, főleg a gyepgazdálkodás és az extenzív legeltetéshez kötött biológiai gazdálkodás terén. 7. ábra: A szarvasmarha-állomány községi szinten 1895-ben és 2003-ban (forrás: saját szerkesztés) Pozitívumnak számít, hogy az általános közhittel ellentétben a Székelyföldi és a Hargita megyei gazdálkodók nem szándékoznak lemondani a gazdálkodásról és a földjeiket sem akarják eladni, folytatni szeretnék a gazdálkodást az egyre nehezedő piaci körülmények között is (SÓLYOM 2005; BÍRÓ ÉS ZSIGMOND 2005). Ez azért fontos, mert esély van arra, hogy a meglévő mozaikos tájszerkezet és a hozzá szorosan kapcsolódó változatos élővilág fennmaradjon, ugyanakkor a döntéshozók feladata és felelőssége, hogy a terület használói tájgazdálkodási munkájukért kifizetésben részesüljenek, akárcsak Európai Uniós gazdatársaik. A legfontosabb természetvédelmet is érintő kifizetések az agrár-környezetvédelmi és a kedvezőtlen adottságú térségek támogatásai, amelyekhez csatlakozik az ökológiai gazdálkodási támogatás, ha a gazdálkodó csatlakozik a rendszerhez.