Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról

Udvarhelyszék területén szállásoltakat vezényelték át, mintegy 50 évvel később. Ez a védelmi rendszer jelenti a foglalás 2. (és 3.?) szakaszát. Egyúttal feltűntek a Keleti-Kárpátok keleti oldalára s a Bodza-fordulóban ugyancsak a főgerincen túlra esőn emelt magyar (Karácsonkő - Piatra Neamt, Bâtca Doamnei), illetve a magyar vonatkozású (Slon nevű helység mellett többször is átépített) határvárak. A hegy vonulat főgerincen túlról - egyelőre - mindössze e két magyar, vagy a kora középkori Magyarországgal mindenképpen összefüggött erősség ismeretes. Mintegy száz év múltán felhagyták ezt a védelmi sávot is. Ezzel egészében felszámolódott az egykori gyepűség. Az ország utolsó védelmi vonala immár teljesen egybeesett az ország keleti határával: a Szeret folyóval. Feladott vársorunk őrizőit pedig aztán valamelyik királyunk átparancsolta a Szerétig terjedő területre. Ez volt a katonai foglalás 3. (4.?) szakasza. IV. E mindenképpen nélkülözhetetlen eszmefuttatás után térjek most már át a csángók és nevük eredeztetésére. A felsorolt, illetve, sajnos, nem említhetett megfigyeléseinkre támaszkodva igen valószínű, hogy a Nagy-Szamos völgyi magyarok [és hozzájuk tartozókként tekintettem észak-mezőségiek adott területen lakottainak kis része] - központi utasításra - a 12. század közepéig már átkerültek a Keleti-Kárpátok keleti lejtőire s előterére, a Szeret folyó mentére. A szászoknak (a továbbiakban is eme általánosan alkalmazott néven említem őket, noha nem mind voltak szászok!) a 12. század közepe táján Besztercére s környékére meghívás útján történt letelepedése mindenképpen ezt igazolja. Ugyanis az uralkodó II. Géza (1141-1162) csakis „üres" területeket „ajánlhatott fel" e „vendégek" számára. A szászok előtt itt határvédelmet ellátott ótörök töredékekkel kevert magyar népesség pedig Moldva északi részeire került át. Ennek a leszármazottai alkotják a mai csángók - méghozzá északi (Románvásár környéki) - csoportját. A központi hatalom a határvédelem eredeti déli szakaszáról a felügyeletet ellátók zömét, feltehetőleg két időszakaszban, ugyancsak a keleti-Kárpátok gerincétől keletre eső területekre csoportosította át. Ennek a népességnek a leszármazottai alkotják a csángók mai déli (Bakó környéki) csoportját. (A Szeret menti védelmet ellátott lakosság szállásai - magától értődőn - eredetileg folyamatosan követték egymást, a megkülönböztethető két részre szakadás a történelmi viszontagságok következménye.) S hogy Erdély e tájain se keletkezzék „légüres tér", az innen elvezényeltek helyére az akkor még (Nagy)Várad (Oradea) környékén tartózkodott „telegdi"-székelyeket telepítette át a királyi hatalom. E népmoz-