Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

ÁLLATTAN - ALBERT CSILLA - SALAMON SZIDÓNIA - DARVAS LÓRÁNT - KOVÁCS JÁNOS -SALAMON ROZÁLIA - ALBERT BEÁTA - CSAPÓNÉ KISS ZSUZSANNA - CSAPÓ JÁNOS: Egy magyarországi és egy erdélyi gyapjas mamut korának meghatározása az aminosavak racemizációja alapján

Amennyiben azonban megelégszünk a közelítő korral, vagy mindenképpen szükségünk van valamiféle, ha nem is túl pontos, de közelítő eredményre, az általunk kapott hitelesítő görbéket, a vázolt kompromisszumok szerint, másra, pl. mamutmaradványra is lehet alkalmazni. 1.2.1. A makro- és mikroelem-tartalom meghatározása A makro- és mikroelemeket SOLAAR M6 típusú atomabszorpciós spektrofotométerrel határoztuk meg. A talajminták esetében a talajból kioldódott makro- és mikroelemeket analizáltuk. Az agyar és a csontminták esetében a 450 °C-on 8 órán keresztül izzított minta hamujának salétromsavas oldatából végeztük az analízist. A talajnál azért nem végeztünk izzítást, mert valójában nem a talaj makro- és mikroelemeire voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a talajból a csapadékvíz milyen makro- és mikroelemeket tudott a vizsgálati mintákhoz eljuttatni. 1.3. Eredmények és értékelés 1.3.1. Az agyarak, a csont és a környező talaj pH-ja, valamint makroés mikroelem-tartalma Az aminosav racemizáción (AAR) alapuló kormeghatározást jelentős mértékben befolyásolja a minta előélete, elsősorban a talaj pH-ja, valamint mikroelem-koncentrációja. Amennyiben a környezet pH-ja lúgos, az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást nem lehet alkalmazni, mert a lúgos környezet meggyorsítja az aminosavak racemizációját, és a vizsgált mintát idősebbnek mutatja koránál. A kormeghatározás szempontjából előnyös a semleges vagy gyengén savanyú pH. 9,0 feletti pH esetében az AAR-módszert kormeghatározásra, illetve korbecslésre nem lehet alkalmazni, a túlzottan alacsony pH pedig a csont állagának a romlásához vezet, melynek következtében a talajból sok szennyező anyag juthat be a csont mátrixába, ami a meghatározás eredményeit meghamisíthatja. Fentiek miatt először a mamutagyar, illetve csont körüli talajt analizáltuk nézve azt, hogy a minta előélete megfelel-e az előbb leírt követelményeknek. Megállapítottuk, hogy a talaj pH-ja 7,14 (Csíkszereda), illetve 7,77 (Pécs), ami még éppen megfelel a kívánalmaknak. A vizsgált minták állaga jó megtartású volt, ezért bízhatunk abban is, hogy a talajból az eredményeket meghamisító szennyeződések nem mosódtak be abba. A makro- és mikroelemek közül elsősorban a réz, cink, mangán és a vas, ami befolyással lehet az aminosavak racemizációjára. E négy mikroelemen túl még vizsgáltuk a talaj kalcium-, magnézium-, foszfor-, nátrium- és káliumtartalmát is. Megállapítottuk, hogy sem a csíkszeredai sem a pécsi talajban nem található foszfor, vagy mennyisége oly kicsi, hogy az nem lehet hatással a race-