Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között
Az 1870-es években már oly mértékű lehetett a kivándorlás, elsősorban Havasalföld és Moldva irányába, hogy a brassói ipar- és kereskedelmi kamara komoly és jó javaslatokat tesz a valós megoldásra. Az akkori vezetésnek ez a munkaerő-vándorlás igencsak nagy gondot jelentett. Ennek megakadályozására olyan stratégiát akartak kidolgozni, hogy az akkori nemzetközi jogot tiszteletben tartsák. A brassói ipar- és kereskedelmi kamara szerint: „a nép és a gazdasági életben nincs helye a kényszernek [..] Meg kell kísérelni a keresetet otthon, természetes úton fokozni s ezáltal is, sikerülni fog a kivándorlást Erdélyből, megakadályozni". A megoldást a háziipar megalapozásában vélték. 2. Kivándorlás, kitelepedés 1880-1900 Ez a két évtized a magyarországi kivándorlás történetének még csak a kezdeti, korai szakasza. A Székelyföld, s az általunk közelebbről vizsgált Csík megye szempontjából ez az időszak a legkedvezőtlenebb. Ekkor hagyták el legtöbben, véglegesen szülőföldjüket. Ebből a két évtizedből már sokkal több kiadvány, tanulmány szól a kivándorlásról. Kutatásom most már eredménnyel járt, Csíkszeredában régi újságokat is sikerült feldolgoznom. Először idézek BARTALIS Ágostnak 1901-ben megjelent tanulmányából: „A vagyonát elvesztett székely ember büszkesége nem engedte meg, hogy itthon bérmunkát végezzen a hajdan egyenlő rangban lévő szomszédjának. Ezért utazásra kényszerült."* Alapvető gazdasági, megélhetési tényezők állnak a kivándorlás előidézése mögött, de a lélektani okokra is figyelni kell. Az állandó kitelepedések mellett továbbra sok az ideiglenesen munkavállaló ebben az időszakban is. Az ideiglenesen útra kelők közül sokan a fizetési szokások miatt ragadtak vándorbotot, és heti ingázásba fogtak, mert máshol a munkabért a hét végén egy összegben adták, míg itthon a napibér volt szokásos. 9 Az ideiglenes munkavállalással kezdődik a végleges kitelepülés. „A kivándorlók között kisbirtokosok is vannak, akik gazdaságuk gyarapítását, vagy megingott pénzügyi egyensúlyukat szerették volna visszaállítani. Bukarestbe 1880-1900 között közel 70000-en vándoroltak ki.' n0 1899-ben a Csíki Lapok hasábjain állandó vitatéma a kivándorlás kérdése. FEJÉR Antal vezércikkében olvashatjuk: „1894-től 12.612 személy kért útlevelet Romániába és 15 napos tartózkodási engedélyért 1449-en folyamodtak, míg 1898-ban 14-en kértek kitelepedést. Már az útlevél megkérésekor megmutatkozik, hogy véglegesen kívánt eltávozni." 8 BARTALIS Ágost: Csík-Menaság Székelyei. Belvárosi Könyvnyomda, Budapest, 1901. 9 T. NAGY Imre: Székely Kivándorlás. Budapest, 1895. 7. 10 OLÁH Sándor: A székelyföldi migráció előtörténetének áttekintése. In Vendégmunka és életforma a Székely földön. Csíkszereda, 1996. 17.
