Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - DERZSI CSONGOR - NYÁRÁDI ZSOLT - SÓFALVI ANDRÁS: A bikafalvi Református Egyházközség története a régészeti kutatások és levéltári források tükrében
a János Zsigmond hadában híven szolgáltak névsoránál szintén Bykafalwa névalakkal találkozunk, ahonnan Peter Jstwan absensként van megjelölve. 15 Az 1567-es összeírásban szintén szerepel Péter István lófő. 16 A 16. század második felétől igencsak megszaporodnak a település okleveles, írott említései, ennélfogva az alábbiakban csupán az egyháztörténeti jelentőségű adatokat fogjuk ismertetni. A kérdéses 1334-es pápai tizedjegyzékbeli említést, valamint egy bizonytalan adatot leszámítva 17 nem rendelkezünk bizonyítékkal arra vonatkozólag, hogy a reformációt megelőzőleg Bikafalva önálló templommal rendelkezett volna. A régészeti feltárások egyértelművé tették, hogy a mai templom környékén nem állott középkori templom, így amennyiben mégis létezett, valahol máshol kell keresnünk azt. A bikafalvi egyházközség a reformációt követően nem alakulhatott önálló egyházzá, így Arvátfalvával közösen Felsőboldogfalva egyházához tartoztak, önálló templommal nem rendelkezvén istentiszteletre is a szomszédos faluba voltak kénytelenek járni. A 18. század második felében épített templomról, valamint az egyház életéről nem maradt fenn számottevő adat, mivel ezek a századok nyomán a pusztulás áldozataivá váltak, ellenben egy 1849-ben kezdett jegyzőkönyvben fellelhető az elpusztult levéltár részleges jegyzéke, mely először az 1793-ban készített protokollumba íródott bele. Ezt az 1848-as tűzvész után másolta át Vérefi Lajos megyei jegyző 1853-ban a régi 1793-as iratkötegből, mely úgy tűnik nem pusztult el a tűzvészek folyamán, csupán a későbbi évtizedekben veszett nyoma. Annak ellenére, hogy az eredeti szövegek nem maradtak fenn, mégis hiteles adatokat szolgáltat a levéltári regesztrum az egyház történetének rekonstruálásában. A jegyzék első adata 1606-ból származik, mely a legfelsőbb egyházi hatóság végzését tartalmazza a bikafalvi Hélyászó határrészben található szénafűről 18 , ez a helynév később is felbukkan, az egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyv szerint 19 1640 körül a bikafalvi egyháznak a Hélyászóban van egy szénafüve, az alsó határban a Kövesdomb alatt és a felső határban pedig 15 Székely Oklevéltár. Új sorozat. I-VII. Szerk.: DEMÉNY Lajos, PATAKI József, TÜDŐS S. Kinga. Bukarest - Budapest. 1983-2004. (a továbbiakban SzOkl. Ú. s.). VII. 24. 16 SzOkl. Ú. s. VII. 45. 17 PÉTER Endre szerint az 1556 és 1562 között lezajlott reformációs hullám idején - utalva a ferencesek Házi történetére - a bikafalvi papot a Küküllőbe fojtották. Lásd PÉTER Endre. 5. 18 1849-es Protocollum. 34-35. 19 Az eredeti vizitációs jegyzőkönyv az 1818-as tűzvészben megsemmisült, így az említett adatok későbbi utalásokból ismertek.
