Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben

italt készítenek. A sorsasszonyokról szóló mondák általában arról számolnak be, hogy három asszony arra szavaz , hogy hogyan, mi által fog meghalni a gyermek. A hármas halál leggyakoribb változatai a vízbe fulladás, a tűzesetben lelt halál, az állat okozta halál, vagy tűz-víz-akasztófa halál. Visszatérve a saját gyűjtésemben szereplő urszitára, az adatközlő egy személyes, az intimitást határán belül levő történetet mesél. E történetben a szülei halálát mondja el. Az adatközlő beszámol arról, hogy a szülei házának építésekor valaki urszitát helyezhetett el a lakóépület alá, és ezzel végképp megbélyegezte a család, valamint az azok közvetlen környezetében lakók sorsát. Ez az urszitának nevezett rontásforma az asszony elbeszélése szerint a szülők váratlan, megmagyarázahatatlan halálát okozta, és nemcsak a szülők, hanem a közvetlen szomszédaik is ismeretlen körülmények között távoztak el az élők közül. Mindezt a sorscsapást állatok elhullásának sorozata előzte meg. Ennek az eseménynek a titokzatossága és megmagyarázhatatlansága folytán a család életben maradt tagjai egy gyergyói jósasszonyhoz fordultak, aki elmondta, hogy mi volt a szülők halálának az oka: az urszita. Ez a tény végképp meggyőzte az adatközlőt arról, hogy a szülők valóban tragikus kimenetelű rontás áldozatai lettek. Ez esetben nem derült fény arra, hogy ki okozhatta a rontást. A fenti esettel szemben, visszatérve a Gercuj Margitot ért rontásra, a specialista által nyilvánvalóvá vált az asszony előtt, hogy őt valóban egy rosszakarója rontotta meg. Erről akkor nyert végleges bizonyságot, miután a jós elmondta neki, hogy a csinálmány azért volt elhelyezve az udvaron, hogy ő abba belelépjen, s ennek következtében autóbaleset áldozata legyen. Az asszony ezt teljes igazságnak fogta fel, mivel nemsokkal azelőtt, hogy felkereste a tudóst, az egyik kakasát autó ütötte el. Az asszony e tudós embertől rosszakarója keresztnevének a kezdőbetűjét is megtudta, s ebből nyilvánvalóvá vált számára, hogy ki volt a rontás elkövetője. A tudós ember felkeresése után a lába is helyrejött. Egy másik ilyen típusú rontástörténet Bilibók Péterhez kötődik. O egy fiatalkorához kapcsolódó eseményről beszél, amelynek során megtalált egy - véleménye szerint - nyúlszőrből összecsavart szőrgombolyagot, azt felvette és megszagolta. Ezután néhány napra a szája elfacsarodott. Ezt a fejleményt egyértelműen az előbbi eseményre vezette vissza, tehát rontásként értelmezte. Mivel orvosok nem tudtak segíteni rajta, egy specialistához fordult, aki nem a saját falujában élt. A rontás feloldásával kapcsolatban ez esetben egy sokkal átláthatóbb magyarázatnak a birtokába jutottam. Az adatközlő elmondta, hogy a férfi, aki meggyógyította őt, egy ruhadarabot kért el tőle, majd szentelt gyertyát kért a rituálé végrehajtásához. A rontást feloldó cselekedeteket a tudós ember az adatközlő házában hajtotta végre, egy külön szobában, ahol őt