Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben
A falubeli emberek előtt azáltal is kiderülhetett, hogy ki a boszorkány, - a fermekás, ahogyan ők inkább nevezik - hogy a tehenek gyakran megmagyarázhatatlan módon, zajt csapva egy-egy személy háza, kertje elé mentek. Az adatközlők szerint ez azért történt, mert azon a helyen lakott a fermekás, és mivel már előzőleg az megrontotta a teheneket, ezért azok az ő rontásának hatására újra odamentek hozzá, hogy az vegye el a tejüket. Míg egyes adatközlők a tej elvételéről beszélnek, addig mások csupán a tej zsírjának az elvételét említik. A felhasználás szempontjából a kettő szinte ugyanaz, hiszen mint ők is megjegyzik, az a tej, aminek nincsen zsírja, szintén nem használható. A tehén tejének visszahozatala, valamint a rontó személy felderítése a tehén fokhagymahéjjal való megfüstölése által történhetett. Egyes esetekben a boszorkány kilétét a karinca verésével próbálták kideríteni. A verést hét darab favesszővel hajtották végre, és azt tartották, hogy aki a hetedik vesszőcsapásra érkezik a helyszínre, az a rontó személy. Ezzel a tudakozódással kapcsolatban Timár Teréz megjegyzi, hogy ez a tevékenység már a múlté, annak tulajdoníthatóan, hogy a faluban a lányok, az asszonyok ma már ritkán hordanak karincát. A karincaverésnek egy másik, az előzőhöz hasonló formája is létezett a Felsőtökhöz tartozó Réce patakán. Ez abban állt, hogy a kárt elszenvedő emberek elmentek egy forrás közelében levő vályúhoz, abba két fadarabot helyeztek, és ha közülük valamelyik is leszállt a vályú aljára, akkor már tudták, hogy a meggyanúsított személy lehet a rontást elkövető. Hogy teljes bizonyságot nyerjenek, a helyszínen tüzet gyújtottak, és az elmerült fával ütni kezdtek egy karincát. Ennek hatására megjelent a boszorkány, könyörögve, hogy ne folytassák a karincaverést, mert azzal neki nagy fájdalmakat okoznak. Egy harmadik eljárás az újszülött borjúhoz kapcsolódik. Ez abban áll, hogy az újszülött borjút az istállóban egy lepedőbe vagy pokrócba helyezik. A tehén első tejét ráfejik erre, a lepedőt vagy pokrócot a küszöbre helyezik, majd azt egy mogyorófaággal addig ütögetik, amíg a rontó személy a helyszínen meg nem jelenik. A tejjel átitatott lepedő/pokróc ütögetése közben a rontást feloldani akaró személynek ráolvasó imádságot is kell mondania. A tehén tejének megrontása kapcsán végül egy elbeszélt történetet említenék. A falu egyik boszorkányos asszonya a tej elvételekor azt mondogatta, hogy: Mindeniktől egy-egy cseppet. Ez a kijelentés egy kívülálló, a fermekás asszony unokájának tudomására jutott, és az gondolta, hogy a tejelvételt ő is kipróbálja. Sikerült is, azonban, mivel a jelmondatot rosszul mondta, kisebb tragédia keletkezett. A fiú nem a Mindeniktől egy-egy cseppet mondatot hangsúlyozta, hanem a Mindeniktől minden cseppet kijelentéssel élt, s ennek következtében az ő tehenük annyira felfúvódott a tejtől, hogy ha testének bármely részét megszúrták, onnan tej folyt ki.
