Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - FARKAS IRÉN: Népi szerelmi ajándéktárgyak a Csíki Székely Múzeum fagyűjteményében

A későbbre datálható guzsalyok között már festett, egyszerű profilozású, zörgőkkel, vagy tükörbetéttel ellátott darabokat is találunk. A vászonfeszítők, orsónehezékek és mosósulykok alkalmazott technikája inkább az ékfaragás, karcolás, az újabb darabokon jelentkezik a vésés, először a laposfaragás, majd a domborműves ornamentika. A szerelmi ajándéktárgyak motívumainak szimbolikája csak a 19. század második felétől vált jellegzetesen szerelmi jelképekké. A korai darabokra a mértani ornamentika (az európai kultúrkörben is ismert ókori-középkori mintakincs) jellemző. Hagyományőrző vidék lévén, a csíki guzsalyok, vászonfeszítők, orsónehezékek ornamentikája inkább mértani jellegűek, a naturalisztikus elemek is ebbe illeszkednek, stilizált formájúak. A mértani motívumok: a rozetta (forgórózsa) napkerék, szvasztika, ékmetszés (háromszög), vízfolyás vagy farkasfog, hullámvonal, szilvamag, barackmag, és ezekből alkotott összetett kompozíciók. A naturalisztikus ábrázolás mintakincse először térkitöltő elemként, majd később jelentkezik önállóan a növényi- és a virágmotívum: tulipán, majoránna, és a szerelmi szimbolika jellegzetes eleme: a szív. Ezeknek a szimbólumoknak magyarázatával a szakirodalom

35 bőven foglalkozik. Véleményünk szerint, ahogy K. Csilléry Klára, Hofer Tamás 36 is hangsúlyozza, nehéz feltételezni, hogy ezek az emberiség ősi kultúrkincséből ismert ősi minták, ugyanolyan jelentéstartalommal bírnak ma is, mint hajdanán, és nem lehet egyértelműen szerelmi varázslatot vagy szexuális szimbólumot látni és belemagyarázni e motívumokba.

37 Az ékfaragás motívumai napjainkig fennmaradtak, egyrészt azért, mert a technikai kötöttségek konzerválták a mintakincset, másrészt a tárgyak funkció-módosulása miatt, de nem utolsó sorban a hagyomány-felújító törekvéseknek köszönhetően, ami már a 19. sz század végén beindult, de az első világháború után, mint említettem fokozottan jelentkezett, majd a KALOT keretében tanították az érdeklődő fiatalokat faragásra.

38 BURUS János írásában arról számol be, hogy a faragóműhely termékei között „lófejes, berbécsfejes asztalok és székek, csillárok, faragott támlájú pazar „fejedelmi székek" találhatóak. Továbbá: „A Szevátiusz- műhely kisugárzásaként született meg a KALOT-legények munkája által jó néhány székely kapu, kerültek kézbe az ékes menyasszonyi sulykok, a rozettás-virágos faragott és intarziás kazetták, a díszes vonalú fényképrámák, temetői »emlékfák«, a kopjafák, a szemet gyönyörködtető függönytartók. E népművészeti motívumHOPPÁL 1983 K. CSILLÉRY 1976; HOFER, 1983. K. CSILLÉRY 1976 VÁMSZER 1977; BURUS 2004. Elektronikus forrás: www.nepfoiskola.hu;