Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében

A 2004-ben felvett mintaterületek koordinátáit GPS-el határoztuk meg (Meridian Platinum), 2003-ban pedig térkép alapján. 3.2. A vizsgálat módszertana A két kitettség erdei növényzetének vizsgálata Braun-Blanquet felvételezési módszerrel történt. A vizsgálatok elvégzésére 2003 és 2004 nyarán került sor. Az előző pontban megnevezett 18 pontban 20x20 méteres kvadrátokban szintenként jegyeztük fel minden egyes faj százalékos borítását. Azon fajok esetében, amelyek nem érték el az 1%-os területi borítást + jellel jelöltük. A diverzitási indexek kiszámításánál ezeknél a fajoknál egységesen 0,3%-os borítással számoltunk. CSONTOS (2004) a diverzitás számításánál a + borítású fajokat 0,5%, a ritka (r) fajokat pedig 0,1%-al számolta be. Tekintettel arra, hogy a felvételezésnél a kis fajszám és az alacsony borítás miatt nem regisztrálhattuk külön a „+" és „r" fajokat, ezért a diverzitás számításánál egy közbeeső értékkel, 0,3%-al számoltunk. Minden fajhoz a borítás mellett megadtuk a TWR értéket, flóraelemet, életformát (edényes növények) és stratégiát (mohák). A növényneveknél SIMON Tibor (1992), a Román Flóra (NYÁRÁDI - SĂVULESCU 1952-1976) és ORBÁN (1984) nevezéktanát használtuk, a mutatószámok megadásánál pedig SIMON (1992), ORBÁN (1984) és BÁLINT (2002) adatait. A borítás, a fajok megoszlása és a fenti mutatószámok alapján készült el a statisztikai elemzés. 3.3. Eredmények és az adatok statisztikai elemzése 3.3.1. Felhasznált programcsomagok Az adatok statisztikai elemzésére az alábbi programcsomagokat használtuk fel: • SPSS ver. 11.0 • Microsoft Excel 2000 • „R" project 3.3.2. Faj szám, Jaccard és Sorensen indexek Az összesített, ABCD szintre vonatkozó adatokból látható, hogy a fajszám mind a két kitettség esetében nagy szórást mutat. Ebből a szempontból nincs különbség a két kitettség között. Az átlagot tekintve különbség mutatható ki: az északi kitettség átlagos fajszáma magasabb, mint a déli kitettségeké. Látható, hogy ez a különbség a C szint adataiból adódik. Ha a 13. és 18. mintaterület adatait kiugró értéknek tekintjük, akkor a két kitettség átlaga közötti különbség jelentősen lecsökken, a D szint esetében a déli kitettség átlaga meg is haladja az északi átlagot. A fajszámot felhasználó mutatók a Jaccard és a Sorensen indexek. A Jaccard index kiszámításánál BÁLINT (2004), KUNCHEVA et al. (2004) és CHAO et