Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

ÁLLATTAN - MÁTHÉ ISTVÁN-BALÁZS ENIKŐ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK ISTVÁN: A Mohos és a Lucs tőzeglápok futóbogár-faunájának összehasonlító vizsgálata

A vizsgált területek futóbogár faunája, a lápokra jellemző módon, fajsze­gény, kevés faj fordul elő (BAUER 1989, OLEJNICZAK 1998). Vizsgálataink so­rán összesen 23 fajt fogtunk; 16 fajt a Lucsban, 17 fajt pedig a Mohosban. A Mohos tőzegláp központi, nyíltabb és nedvesebb részén az egész csapdázási periódus alatt nagyon kevés egyed és kevés faj került elő. Mindössze hat fajt csapdáztunk és ezek is csak egy-egy példánnyal voltak képviselve (Amara eury­nota, Carabus coriaceus, Pseudoophonus rufipes, Pterostichus niger, P. oblongo­punctatus, P. unctulatus). Ehhez hasonlóan, a nyílt területen a Lucsban is nagyon kevés egyedet és fajt csapdáztunk. Hét faj (Bradycellus harpalinus, Ca­rabus auronitens, C. violaceus, Pterostichus. nigrita, P. strenuus, P. vernalis, Trechus marginális) kilenc egyedét fogtuk. A Mohos nyíresben még kevesebb fajt gyűjtöttünk; találtunk négy, öt egyeddel előforduló fajokat is (Pterostichus nigrita, P. oblongopunctatus). A három mintavételi terület kis faj és egyedszá­ma arra utal, hogy ezek a területek nedvesebbek, és ez nem kedvez a futó­bogaraknak. Mind a négy mintavételi területen gyakori a Carabus violaceus, a faj éves dinamikáját tekintve látható, hogy a legtöbb egyedet júliusban fogtuk (/. ábra). Májustól az egyedszám folyamatosan nő, július közepén éri el a maximumot, augusztustól pedig csökken. A júliusi maximum azzal magyarázható, hogy ek­kor tömegesen kelnek ki az imágók, és szélednek szét az élőhelyeken. A nyár folyamán lerakják petéiket a nőstények, és az imágók az ősz végéig elpusztul­nak. A legtöbb fajt a Mohos erdei fenyvesében (13 faj, 66 egyed), a legtöbb egyedet pedig a Lues lucfenyvesében (11 faj, 184 egyed) fogtuk. A két minta­vételi területről a legtöbb egyedet a Pterostichus aethiops fajból fogtuk, amely az egyedek 30,4 %-át teszi ki. A legtöbb egyedet májusban fogtuk, majd folya­matosan csökkent az egyedszám. Tömeges fajoknak bizonyultak még a Mohosban a Carabus violaceus, Pte­rostichus aethiops, és a P. oblongopunctatus, amelyek főként az erdei fenyves­ből kerültek elő. A Lucsban tömeges fajok a C. violaceus, a P. aethiops és a P. findeli. A két utóbbi faj nagy egyedszámban szintén a lucfenyvesben fordult elő. Ökológiai igényét tekintve mindkét faj árnyékkedvelő (umbrofil). A Mohos nyílt területen, a Mohos nyíresben és a Lucs nyílt területen rend­kívül alacsony egyedszámban és alacsony fajszámban voltak jelen futóbogarak. A Lucs lucosa és a Mohos erdei fenyvese közel azonos fajgazdagságú volt. Ugyanakkor a Rényi-féle diverzitási profil lefutásából látható, hogy ezt a ma­gas fajszámot az okozza, hogy sok a ritka faj a Lucs lucosában. A domináns fa­jok tekintetében azonban igen kicsi a Lucs lucosában csapdázott futóbogarak diverzitása. A viszonylag fajszegény Lucs erdei fenyvesben is fajgazdagabb a gyakori fajok diverzitása, mint a Lucs lucosban (3. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom