Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

ÁLLATTAN - MÁTHÉ ISTVÁN-BALÁZS ENIKŐ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK ISTVÁN: A Mohos és a Lucs tőzeglápok futóbogár-faunájának összehasonlító vizsgálata

főcsatorna pedig két részre osztja. Növénytársulástani szempontból alapvetően két mikroformát lehet elkülöníteni: a nedves vízzel borított mélyedéseket {Scheucherietum-, vagy Andromeda-SQmlyékek), valamint a szárazabb, nyaláb alakú kiemelkedéseket (Eriophoretum vaginaíi-, vagy Oxycocco-Sphagnetea-zsomhékok) (FERENCZ 1996). 2. Mohos nyíres. A lápot keresztülszelő főcsatornát erdős sáv követi, amelynek fő társulása a gyapjúsással tarkított nyíres-erdei fenyves: Pineto-Betuletum (FERENCZ 1996). 5. Mohos erdei fenyves. A főcsatornától keletre található kiterjedt erdei fenyves; társulása Vaccinio-Pineíum sylvestris (COLDEA 1997). Mintavételi módszerek A mintavételezés talajcsapdával történt. 65 mm átmérőjű és 250 ml űrtartalmú műanyag poharakat használtunk, amelyek ölő- és konzerváló folyadékként etilén-glikolt tartalmaztak. A csapdákat fakéreggel fedtük le, hogy megakadályozzuk a törmelékek belehullását és az esővíz általi felhígulást (SPENCeNlEMALÄ 1994). A csapda felső pereme és a kéreg között között 2-3 cm széles rést hagytunk, hogy a nagyobb ízeltlábúak is csapdába eshessenek. A gyűjtés 2003 május első hetétől szeptember végéig történt. A csapdákat havonta ürítettük (5 ürítés). A begyűjtött anyagot etil-alkoholban tároltuk, majd laboratóriumban szétválogattuk. A Lucs nyílt terület-, erdei fenyves- és lucfenyves illetve a Mohos erdei fenyves mintavételi területeken 10-10 talajcsapdát, míg a Mohos nyílt terület és Mohos nyíres mintavételi területek esetében 5-5 talajcsapdát helyeztünk ki transzszekt mentén, egymástól 10 méter távolságra. A fajok meghatározásához HURKA (1996) határozókulcsát használtuk. A fajok ökológiai karakterének meghatározására LlNDROTH (1985), TÓTH (1973), HORVÁTOVICH (1987) és HURKA (1996) munkáját használtuk. Adatelemzési módszerek Az adatok feldolgozása során az egyes mintavételi területeken csapdázott futóbogarak kompozíciójának hasonlóságát a Bray-Curtis-féle disszimilaritással jellemeztük; a hasonlósági viszonyokat főkoordináta-analízissel jelenítettük meg A vizsgált területek futóbogár faunájának diverzitását a Rényi-féle egyparaméteres diverzitási függvénycsaláddal jellemeztük, ami speciális esetként magában foglalja a fajszámot, a Shannon diverzitást, a Simpson diverzitás és a Berger-Parker-féle dominancia-indexet is (TÓTHMÉRÉSZ 1998). A számolásokat a NuCoSA programcsomaggal végeztük (TÓTHMÉRÉSZ 1993).