Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

nográfiájában csúcsosodó, de az 1960-as évekig uralkodó nézetek kibontako­zását, végül a harmadik, a modern idők kutatásait, egymásnak ellentmondó értelmezéseit és a kiútkeresés módozatait szándékszik bemutatni. Talán BENKŐ József (1999) adott hírt először arról, hogy a tanult világ fi­gyelme a Háromszéki-medence kövület-gazdag pliocénkori üledékei felé for­dult. Legalábbis SZABÓ György állítása szerint BENKŐ Transsilvania specialis című műve - melyben először tett említést az Arapatak és Középajta határá­ban előforduló puhatestű-kövületekről - az 1778-as évben már készen állott (1. im. 7). Az első (árapataki) lelőhely esetében mindenképp ugyanarra az Illye­falva felé frissen kiépített országút által feltárt előfordulásra utalhatott, melyet Johann Ehrenreich FlCHTEL (1780) is leírt kiemelkedő jelentőségű művében. BENKŐ szűkszavú megfogalmazása is azt sugallja, hogy a lelet az akkori termé­szettudományos érdeklődésű értelmiség körében általános ismerettségnek ör­vendett, míg a középajtai előfordulás felemlítése nyilvánvalóan szülőfaluja kör­nyékének jó helyismeretét tükrözi. FlCHTEL részletes tudósításának árnyol­dala, hogy a faunalistája szinte nem értelmezhető, mivel nem alkalmazta az ak­kor már terjedőben lévő LlNNÉ-féle binominális nevezéktant. Érdekes, hogy BENKŐ Ferenc (1786) FlCHTELnek, nem pedig rokonának (BENKŐ Józsefnek) kéziratban terjedő műve adatait vette át. Több mint fél évszázaddal későbbi a következő irodalmi adat a háromszéki pliocénkori üledékekre vonatkozólag: FANGH (1833) az általa harmadidő­szakinak nevezett üledékekben Köpecen barnaszén-előfordulást említett. Ez az adat megkérdőjelezi a BALÓ Ferencnek tulajdonított 1839-re időzített el­sőbbséget (VAJDA 1964; KlSGYÖRGY 1972a; 1972b; KlSGYÖRGY & VAJDA 1972; WANEK 2003) az itteni szén felfedezését illetően. Az viszont hihető, hogy BALÓ volt az első, aki - kovács lévén - saját céljaira termelni kezdte ezeket a szeneket 1839-től. Bányája 1872-ig működött (KlSGYÖRGY 1972a). 1855-től kezdődően, szórványosan bár, de több helységben elindult ennek a szénnek a bányászata. Sőt, Baróton 1856-ban fúrással is feltárták a szénréte­geket (HERBICH 1859). így Eduard Albert BlELZ (1857) már nem csak az ára­pataki kövületlelőhelyet és a köpeci szénelőfordulást említette irodalmi ada­tokra támaszkodva, de a tekintetbe vett üledékek szénelőfordulásainak listáját Felsőrákos és Altorja [!] helységekkel bővítette. Ezidőtájt indult el az osztrák birodalom 1849-ben alapított Császári és Ki­rályi Földtani Intézete által kezdeményezett geológiai térképezés Erdélyben. A munkálatok részeredményeit közlő Franz HAUER (1859) ismeretei még nem lépték túl a korábbi információkat, sőt a medence „fiatalabb harmadidőszaki" földtani képződményeit jellegteleneknek, érdekteleneknek minősítette; Franz RlCHTCHOFFEN (1859) pedig összemosta az Erdélyi-medence badeni - szar­mata üledékeivel és a „legrégebbi miocén"-be sorolta azokat. Ellenben ugyan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom