Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - JÁNOSI KINCSŐ: A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005 597-632 JÁNOSI KINCSŐ A SZÉKELYFÖLDI ÁSVÁNYVÍZKUTATÁS IRODALMA Abstract: [The bibliography of mineral water research in Szeklerland] The mineral water sources have studied and searched by several scientists for centuries. The présent study présents infour chapters - without the désire of entirety - the history of this research. Rezumat: [Bibliografia cercetării resurselor de ape minerale din Secuime] De-alungul secolelor resursele de ape minerale din Secuime au fost studiate şi cercetate de mulţi cercetători. Acest studiu prezintă în patru capitole - fără intenţia de a fi completă - bibliografia acestei cercetări. A Székelyföld gazdagsága a föld rejtett kincseiben, a természet csodáiban, látnivalóiban, vizeiben, szikláiban, erdeiben rejlik vallja HANKÓ Vilmos 1902-ben. Hozzáteszi azt a ma is aktuális gondolatot miszerint a természeti ritkaságokat melyek a gazdasági élet tényezőjét képezik, a meggazdagodás jutalmazó forrásait jelenthetnék, mégis nagy részben parlagon hevernek. VlTOS Mózes (1894) szerint „alig van a föld kerekségének oly gazdag ásványos forrású pontja, mint Csík megye. Itt alig van falu, melynek határán több jeles és - kipróbált - hatásjgyógyforrás ne buzogna föl". A borvizek sokfélesége a vulkáni utóműködésnek köszönhető, így a feltörő CO2-0S, illetve HsS-el kevert CO2-0S gázömlések övében a talajvíz és az artézi vízkészlet nagy része ásványvíz. Mint legjelentősebb ásványkincs, már ősidők óta hasznosítják, ennek tudható be, hogy a székelyföldi borvizek irodalma igen gazdag múltra tekint vissza. A teljesség igénye nélkül 2003-ban az Arany János Közalapítvány által támogatott kutatási program keretében elkészült a székelyföldi ásványvizekkel foglalkozó könyvek, kéziratok, tudományos dolgozatok, cikkek jegyzéke. A könyvtárazás, keresgélés során nyilvánvalóvá vált, hogy szinte lehetetlen teljes bibliográfiát összeállítani ebben a témában, oly nagy mennyiségű írott anyag halmozódott fel az idők során. A budapesti Széchényi Könyvtárban kézbe vehettem az 1702-ben megjelent kéziratos Siculiát, amelyet LAKATOS István kozmási esperes írt latin nyelven. Megemlíti a csíkszentkirályi, csíkszentimrei, tusnádi borvizeket. A dokumentumhoz térképet is rajzolt. Ferdinand de MARSIGLI 1724-ben, Amsterdamban megjelent Danubius Pannonia-Mysicus c. munkája csíki és hargitai szénsavas forrásokról tesz említést. Vagy Hargitafürdőt vagy a Szentimrei Büdöst írja le, cáfolva az olasz mofetták egyeduralmát.