Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében

A D szintben lecsökken a flóraelemek száma, csak 4 flóraelembe sorolhatók a fajok. A legnagyobb részaránnyal itt is a cirkumpoláris fajok vannak jelen, cirkumpoláris és cirkumpoláris-montán csoportba sorolva. A cirkumpoláris-montán fajok mindkét kitettség esetében 0,5 gyakorisággal jelentkeznek. így az uralkodó fajok szempontjából nincs különbség a két kitettség között. Jelentős különbség a két kitettség között (0,15-nél nagyobb gyakoriságkülönbség) csak két flóraelem csoport esetében tapasztalható: az eurázsiai fajok gyakorisága nagyobb az északi kitettségben, valamint a kozmopolita fajok nagyobb a gyakoriságot mutatnak a déli kitettségen. Ezt a különbséget megint nem tudjuk a hő, víz és pH különbséggel magyarázni, mivel a T, W és R értékek esetében a D szintben nem mutatható ki nagy (10%-nál nagyobb) különbség a két kitettség között. 3.4. Az eredményekből és értékelésükből adódó következtetések Az előző fejezetek értékeléséből látható, hogy ugyan van különbség az egyes mintaterületek között, de az északi és a déli kitettségek nem alkotnak külön szignifikáns csoportot. Erre a legjobb bizonyíték a klasszterezés és a nem-metrikus ordináció. Az 5. és 6. ábrán látható, hogy a minták kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak, de a kialakított csoportok és az észak-dél csoportosítás között nincs azonosság, sőt, úgy a klasszterezés, mint az ordináció esetében olyan közeli párosok is vannak, melyeknek egyik tagja északi, másik tagja a déli kitettséghez tartozik. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a klasszikus vagy a módosított Jaccard és Sorensen indexeket vizsgáljuk. Ha az északi és a déli mintaterületek jól elkülönülnének egymástól és a két kitettségnek megfelelő csoportot alkotnának, akkor a Jaccard és Sorensen indexek azt mutatnák, hogy az összehasonlított észak-dél párosok között szignifikánsan nagyobb különbség van, mint az észak-észak vagy dél-dél párosok között. Ezzel szemben azt az eredményt kaptuk, hogy az észak-dél párosok közötti különbség mértékszáma az északészak és dél-dél párosok mértékszáma között helyezkedik el. A klasszterezés, ordináció és klasszikus Jaccard és Sorensen indexek csak a fajok jelenlétét vették figyelembe, de a módosított Jaccard és Sorensen indexek kiszámítása már az egyes fajok borítását is magába foglalja és ugyancsak ebben az esetben is a klasszikus indexekkel azonos következtetésre jutottunk. Ez a következtetésünk még bizonyosabbá válik, ha a nagyfokú szórást is figyelembe vegyük. A nagyfokú szórás fennmarad a fajszám és a két diverzitási index (Shannon és Simpson) esetében is. Ezért óvatosan kell kezelni az északi és a déli kitettségű mintákból létrehozott átlagokat. Korábbi mérések alapján (RUSSU 1998) azt vártuk volna, hogy a déli kitettségű területek fajszáma és diverzitása magasabb, mint az északi területeké. Jelen vizsgálat során - az említett szórásból adódó bizonytalanság mellett - azt láthattuk, hogy az átlagok alapján az