Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)
NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében
A TVK értékek gyakoriságának eloszlása alapján a fenti következtetések könnyen levonhatók, azonban ezeket az adatokat óvatosan kell kezelni, mivel az itt megadott TVK értékek a jelenlegi Magyarország flórájára voltak elkészítve és teljességgel nem érvényesek a Csíki-medence körülményeire. Példának megemlíthető a lucfenyő, melynek a TVK besorolása a K (G). Ugyan a gazdasági besorolás és a zavarásjelző mivolt elfogadható, de a kísérő faj jelleg a medencében nem, mert a lucfenyő itt inkább a társulásalkotó kategóriába sorolható. A TVK értékekhez hasonlóan a borítási értékeket mintaterületenként, szintenként és életforma (A, B, C szint) 111. stratégia (D szint) kategóriánként is kifejezhetjük. A C szintre vonatkozóan a gyakorisági átlagokat a 8. ábra tartalmazza, a D szintre pedig a 9. ábra. gyakoriság 0.8 Életformák gyakorisága - C szint • Átlag. É • Átlag. D 0.6 0.2 0.0 tx életformák 8. ábra. Életforma-értékek gyakorisága, C szint Ugyanúgy, mint a TVK értékeknél, az életformák esetében is az A és B szintet, valamint az A-B-C összesítést a lucfenyő és a bükk nagymértékben befolyásolja. Ezért itt is fontosabb a C és a D szintek elemzése. A lágyszárúak többsége a hemikryptophyta (H) csoportba sorolható, valamint a kryptophyta (G) és chamaephyta (Ch) kategóriába. A déli kitettség fajainak 70%-a (borításból számított gyakoriságban kifejezve) hemikryptophyta. Ezzel szemben az északi fajok gyakorisága ebben a csoportban csak fele, 0,35. A kryptophyták és a hemikryptophyta- kryptophyták csoportokban az arány épp fordított. Úgy is mondhatjuk, hogy az északi kitettségen az áttelelő szervek mélyebben helyezkednek el, mint a déliek esetében. Erre a jelenségre nem lehet egyértelmű okot találni. Felmerülhet a hőmérsékletnek a szerepe, és az a feltevés, hogy az északi kitettség hidegebb, mint a déli és ennek eredményeképpen azon fajoknak a borítása nagyobb északon, melyeknek a talajban mélyebben találhatóak az áttelelő szerveik. Sajnos ezt a felvetést könnyen megcáfolhatjuk. Ha a hőmérséklet hatása ennyire markánsan jelentkezik az