Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - NAGY MÁRTA: Egy főúri rangra emelkedett nemes élete: Hidvégi Mikó Ferenc (1585 - 1635)

keresztül. Erdély sajátos helyzetéből adódott, hogy mindkét nagyhatalomhoz kapcsolódott valamilyen módon, de ugyanakkor megfigyelhető volt mind a Habsburg-ellenes, mind pedig a törökellenes fellépések folytonos váltakozása aszerint, hogy Erdély, illetve a fejedelem érdekei mit kívántak. Az erdélyi fejedelemség megalakulásakor és azt követő időszakban a Portának - hol több, hol kevesebb - beleszólása volt a mindenkori fejedelem jelölésébe, megválasztásába, de ennek ellenére az erdélyi fejedelmek egyik fő célkitűzése a török befolyás csökkentése, esetleg a hódítók kiűzése volt. Ezen törekvések érdekében kapcsolódott be Erdély a tizenötéves háború (1593-1606) török ellen létrejött szövetségébe a Habsburgok oldalán. Ebben az időszakban Erdélynek súlyos belviszályokkal is meg kellett küzdenie, melyet csak súlyosbított az akkori fejedelem, BÁTHORI Zsigmond többszöri lemondása, illetve visszatérése, s az ebből fakadó ellentétek mind a keleti szomszédságban elhelyezkedő moldvai és havasalföldi vajdákkal, mind pedig a Habsburgokkal. Sorozatos harcok, megpróbáltatások, fosztogatások, pusztítások következtek Erdély történetében a román vajdák és a Habsburgok részéről. Mikó Ferenc, aki ebben az időben BARCSAI András erdélyi főkapitány, majd Bethlen Gábor szolgálatában vett részt a harcokban, így emlékezett meg Históriájában az 1601. augusztus 3-án lezajlott goroszlói csatáról, ahol MIHÁLY havasalföldi vajda és Giorgio BASTA, kassai generális együtt léptek fel sikerrel az ismételten visszatérő Báthori Zsigmond ellen: „E harc lön Erdélynek elromlása; e levén a Bastán tött bosszúságnak jutalma. Azért a győzedelem után bejövén Erdélybe, elrontaték, pusztittaték Erdély úgy, hogy soha vég nélkül többször meg nem épül, és soha előbbi állapotjára vissza nem jő. A II. RUDOLF császár által Erdélybe küldött Basta és „rémuralma" nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi Habsburg-barát, illetve törökellenes fejedelmi politika megváltozott és BOCSKAI István (aki 1605 - 1606 között erdélyi fejedelem) vezetésével és török támogatással elkezdődött a Bocskai-szabadságharc, melyet mind Erdély, mind pedig a királyi Magyarország nagy része támogatott. A Bocskai-szabadságharc a bécsi békekötéssel (1606. augusztus 17.) zárult, melyben II. Rudolf többek között elismerte Erdély különállóságát, érvényesnek fogadta el Bocskai nemesítéseit. Az uralkodó biztosította a protestáns vallás szabadságát, elismerte, hogy törvényt csak a nemzettel együtt hozhat, és megígérte, hogy Magyarországon nem fog alkotmányellenesen kormányozni. 1 HÍDVÉGI MIKÓ Ferenc históriája a maga életében történt erdélyi dolgokról 1594-1613. Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores. VII. Pest, 1863. 151.