Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - GlDÓ CSABA: Vasútvonaltervek és -építkezések Csík vármegyében a dualizmus korában

vasútépítések, és már 1894 utolsó napjaiban létrejött a helyi birtokosságot tömörítő Csíki Vasútépítkezés és Élelmezése Részvénytársaság.

59 A társaság elnyerte azt a jogot, hogy a Csíkszereda-Gyimesi vasút építéséhez szükséges faanyagot, kavicsot, téglát előállítsa és szállítsa. A társaság fűrésztelepeket állított fel Csíkszentkirályon, Gyimesen, téglagyárat létesített az előbbi helyen, ahol napi 8-9 ezer darab téglát állítottak elő. Barakkokat építetett, ahol ételt és italt szolgáltak fel a munkásoknak.

60 A vasútépítkezések befejezése után a részvénytársaság feloszlott és a tulajdonában lévő gyártelepeket és barakkokat elárverezték. A vasútépítkezések a fa és az építkezési nyersanyagok, valamint az élelmiszerek drágulását idézték elő. A fogyasztás fellendülését mutatja a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara 1896-os jelentése: „Háromszék, Csík és Udvarhely vármegyei malmokra fölötte kedvező hatással volt a székely vasutak építése, minthogy e munkánál alkalmazva volt nagyszámú munkások élelmezését a helyi malmok nemcsak hogy nem fedezték, hanem még nagy mennyiségű behozatal is szükségessé vált. Hasonló fellendülés észlelhető a szeszipar és sörgyártás terén is, melyek termékeinek nagyobb részét a vasútépítő munkások fogyasztották el. A vasút megjelenése azonban sietette a kisipar azon ágazatainak megszűnését, amelyek nem voltak képesek alkalmazkodni a tőkés piac versenyéhez. A nagyipari vállalatok versenye mellett a székely kis és házi ipart súlyosan érintette a Monarchia és Románia 1886 - 1893 között tartó vámháborúja is. A székelyföldi kisiparosok elvesztették kész termékeik évszázados piacát, és nagy mértékű kivándorlásuk indult meg. A dualizmuskori gazdasági fejlődés következtében azonban a kisipar lassú hanyatlásával párhuzamosan fokozatosan kibontakoznak a székely gyáripar első csírái. A székelyföldi központokban fafeldolgozó telepek, téglagyárak, szesz- vagy sörgyárak, műmalmok létesültek, de a gyárak száma egyik városban sem haladta meg a hármat. Az egész székelyföldi társadalom nagyon sokat várt a vasút kiépülésétől, benne látta a gazdasági és társadalmi problémáiknak megoldását. A helyi székelyföldi sajtó mindennapos témájává vált a vasútépítés és a közlekedési viszonyok modernizálása. A dualizmuskori székely elit a vasútépítkezések által biztosított munkalehetőségektől várta a székely lakosság kivándorlásának csökkenését. Ezzel szemben a székely munkások kisszámú részvételének lehetünk tanúi a vasútépítkezéseknél. A kezdetleges eszközökkel dolgozó és szakértelemmel nem rendelkező székelyek képtelenek voltak felvenni a versenyt az alföldi magyar kubikusokkal, a krajnai favágókkal vagy az olasz, horvát kőfaragókkal. Ebből kifolyólag a munkájukban mindig lemaradtak és a számukra szokatlan napi eredmény után szolgáltatott díjszabás terén jóval 59 Uo. VII. 1895. január 1. 1. sz. 60 Uo. VII. 1895. júl. 31.31. sz. 61 Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése kerületének közgazdasági viszonyairól az 1896-os évben. Marosvásárhely, 1897. 155.