Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - GlDÓ CSABA: Vasútvonaltervek és -építkezések Csík vármegyében a dualizmus korában

patakhidat készítettek. 1909. október 28-án megtörtént a székely körvasút utolsó szakaszának az ünnepélyes megnyitása. A Gyergyó újság szerkesztője méltán kiáltott fel „gazdasági elszigeteltségünk megszűnt, elenyészett! Délre és keletre nyitva van már az út, mozdonyok fehér füstje száll az ég felé és leomlott a kínai fal örökre".^ A megnyitási ünnepélyen részt vett SZTERÉNYI József miniszteri államtitkár, aki ünnepi beszédében kiemelte, hogy valóra vált a Csík vármegye székely lakosságának vágya, lehetővé vált a vasúti kapcsolat megteremtése mind Brassó ipari központ felé, mind a székely főváros, Marosvásárhely irányába. A vasútépítéssel egy időben felújították a Székelykocsárd - Marosvásárhely vonal létesítményeit, és a MÁV megváltotta és első rangúvá tette a Marosvásárhely Szászrégen vonalat. Akárcsak a csíkszeredai, az 1908-ban megszervezett gyergyószentmiklósi osztálymérnökség is a kolozsvári vasúti üzletvezetőség keretében működött. Vonalhossza 121 km volt és a Déda - Madéfalva vonalra terjedt ki. Az osztálymérnökség létszámban egy - két szakaszmérnök, egy irodavezető, egy díjnok, 9-10 pályafelvigyázó és 44- 50 pályaőr teljesített szolgálatot. A pályafelvigyázói szakaszok székhelyei: Gyergyószentmiklós, Csíkszentdomokos, Marosfő, Maroshévíz, Déda, Csíkmadaras, Palotailva, Várhegy és Ratosnya. Az osztálymérnöki tisztet KONDOROSSY Kornél töltötte be 1908- 1919 között.

54 A székely körvasút kiépítése azonban a székelyföldi vasútépítés történetének végét is jelentette. Az első világháború kitörése megakadályozta a székelyföldi vasútépítés tovább folytatását, így álmok, tervek kerültek talán örökre poros levéltárak sötét sarkaiba. A többi vasútvonalterv meg nem valósulásának sokrétű okai voltak. Elsősorban a helyi tőke hiánya, az ingatag gazdasági és pénzügyi helyzet a 19. század első évtizedében. Mindegyik régió a maga által kidolgozott vasútvonal tervezetét tartotta legfontosabbnak, széthúzásukkal meghiúsítva a jelentősebb vasútvonal tervezetek valóra váltását. Az első világháború pedig végképp megakadályozta a további vasútépítkezéseket. A két világháború közötti kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák, a román kormány vasútépítési politikája tovább halasztották e tervek megvalósítását. A 20. század második felében közlekedési koncepció terén a vasút elvesztette domináns helyét, így a székelyföldi vasúti tervek álmok maradtak és csak papíron „valósultak" meg. Uo. IX. 1909. október 31. 44. sz. Dr. HORVÁTH Ferenc: i. m. 116.