Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)

gítséget. Nincs tudomásunk arról, hogy az erdélyi központi, vagy a széki elöljárók e tekintetben akkor valamit tettek volna. Feudális társadalmi viszonyok között a szék illetékeseinek vagy másoknak a figyelme, gondja, sajnos erre nem terjedt ki.

31 Csíkszékben a görög katolikus népiskolai oktatás hálózata az 1848-as forradalmat követően az önkényuralom éveiben épült ki, vette kezdetét. A román nyelvű elemi oktatás itt teljességgel új keletű lévén, a több évszázados római katolikus felekezeti iskolákhoz képest bizonyos mértékben hátrányos helyzetből indult, de a kiegyezést (1867) követően a román papság, a tanítóság erőfeszítése nyomán, a román lakosság anyagi és erkölcsi támogatásával a 19. század utolsó harmadára, végére nagyjából a régebbi iskolák szintjéhez közelített és zárkózott fel.

32 Nem mellőzendő, az iskolaügyben az akkori megyei tanügyi hatóság által felállított mérce és elvárás ténye, amely az oktatás modernizálására késztette a községeket. Úgyszólván mindenhol az egyházközségek az akkori követelményeknek megfelelően modern iskolaházakat emeltettek, amelyeket a törvény előírta bútorzattal, felszereléssel láttak el, ugyanakkor szakképzett tanítókat alkalmaztak. A görög katolikus felekezeti oktatásnak ezt az állapotát rögzíti az 1892-ben megejtett ellenőrzés Békásban, Bélborban, Dámokon, Gyimesbükkön, Hollóban, Lövészen, Salamáson, Tölgyesen, Várhegyalján, Vaslábon és Zsedánpatakon. Csupán az olyan régi alapítású, túlnyomóan székelyek lakta községekben nem bizonyultak életképeseknek a görög katolikus felekezeti iskolák, mint Csíkszentgyörgy, Csíkszépvíz, Lázárfalva és Nagykászon, valamint Alfalu és Szárhegy. Ezenkívül figyelemre tarthatnak számot a 20. század legelején a görög katolikus papok által összeállított hosszabb-rövidebb egyházközségi monográfiák (A szerző Dámok, Gyimesbükk és Várhegyalja monográfiáját közli). Ezek mára is jelentős források maradtak. A legbővebb, a legtöbb adatot tartalmazó, a jeles parókus és esperes, Elie CÂMPEANU által írt várhegyaljai (Várvíz, ma Subcetate) monográfia.

33 A Várvízről készített munka - még ha több kitételével nem is érthetünk teljesen egyet - az akkori időkhöz képest jeles teljesítmény. Kifogásoljuk mindjárt az elején azt, miszerint Várhegyalja helynevei legnagyobbrészt szláv és román eredetűek. A román helynevek, úgy véljük, legalább részben késői keletkezésűek lehetnek. Alapos nyelvészeti kutatómunkára lenne szükség ahhoz, hogy tudományosan megalapozott képet kapjunk a község helynévanyagáról. Ha nem nyomdahiba, téved akkor is E. CÂMPEANU, amikor azt írja, hogy Remete 1658-ban még nem 51 ENDES Miklós: Csík-, Gyergyó- Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1938. 266. - MOL Budapest, 142. 45779-es mikrofilm, 306-313. 52 BOAR, Liviu: i. m. 322 - 326. " BOAR, Liviu: i. m. 336-383.