Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)

A fejezet végén a szerző tollából közel egy évszázados véleményt olvashatunk, hogy a székelyföldi románság identitásvesztését a szegénység és a katolikus papság „célja" okozta. Boar ezúttal sem fárasztja magát elemzéssel, összehasonlítással, forgatókönyvek felállításával: egyszerűen annyit tesz, hogy prekoncepcióját igyekszik - többnyire román nyelvű forrásokból átvett - számadatokkal igazolni BENKŐ Károly és VARGA E. Árpád népesedési statisztikájára támaszkodva úgy találtuk, hogy Csíkszékben 1850-ben az összlakosság 92.449 lelket tett ki. Ebből római katolikus volt 79.169 személy, a lakosság 85,63%-a, míg 13.112 személy (14,18%) görög katolikusnak vallotta magát. A következő 50 évben a két vallásfelekezet száma így alakult: 1880-ban az össznépességszám 114.644-re nőtt. Ebből római katolikus 91.627 személy, a népesség 80,62%-a. A görög katolikus népesség elérte a 17.485-ös számot, amely a lakosság 15,38%-át jelentette. A görög katolikusok részaránya az összlakosságon belül, minden „súlyos" elnyomás dacára jelentős növekedést mutat. Húsz év múlva, 1900-ban a következő képet kapjuk: az összlakosság 128.857 lélek, ezen belül a római katolikusok száma 106.775 főre emelkedett (82,86%), a görög katolikusoké pedig 21.700 főre (16,84%). Az elnyomás ellenére is a görög katolikusoknak mind a száma, mind a részaránya az össznépességen belül nem csökkent, hanem nőtt.

14 Az egyházi szervezetet, ennek kulturális szerepét tárgyaló terjedelmesebb rész (6. fejezet) a gazdag levéltári forrásanyag ellenére sem áll össze egységes, logikus és közérthető szövegtestté. Találunk rengeteg számadatot, élettörténetet, a már jól ismert szerzőktől többé-kevésbé találó idézetet, leltárszerű felsorolásokat és adatokat a román könyves kultúráról. Majdnem minden fejezetnél - így itt is - előszeretettel közli Teodor CHINDEA

15 gondolatait mindenféle árnyaló megjegyzés nélkül. A fejezet bevezetőjében például nevetséges sorokat olvashatunk -, melyek komolytalanná teszik fejtegetését: „Manapság a gyergyói őslakos románok mind görög-katolikusok. Átkeresztelkedésük még Báthori Zsigmond idején kezdődött... "

16 A továbbiakban, Elie CÂMPEANU görög-katolikus esperes életútjának ismertetésekor kitér a tudományos tevékenységére is és furcsa, mondhatni provokatív módon csupán a Román Enciklopédiába írt szócikkeit idézi, mint például Gherghio-Voşlab, Gherghio-Ciomofaláu, Cason és így tovább. Itt vetődik fel nem csupán a gyergyói, de az összes csíkszéki helynevek kérdése. Miért felejthették el a bennszülöttek, az „őslakosok" a régi dák és román helyneveket? Miért hívták a 18-19. században Alfaláunak Gyergyóalfalut, 14 Vö. BENKŐ Károly: i. m. 46-47. - Russu, I. I.: Românii şi secuii... i m. 55. - VARGA E. Árpád: .i. m. 247-299. 15 Vaslábi születésű tanár, Gyergyószentmiklóson tanított a két világháború közötti években. 16 BOAR, Liviu: i. m. 72.