Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)

impresionant de surse scrise ale epocii. Parcurgând volumul, cititorul are ocazia să întâlnească teme interesante ca „Pierderea identităţii naţionale a românilor", „Rolul bisericii şi şcolii în viaţa comunităţilor româneşti", „ASTRA în viaţa spirituală a românilor", respectiv „Structura proprietăţii funciare" din zona Ciuc etc. Lucrarea lui Liviu Boar reprezintă oricum - cel puţin prin tonul mai european al discursului - un pas înainte pe calea cercetării şi prezentării istoriei şi trecutului românilor din Secuime (implicit din zona Ciuc) - însă acest pas înainte este făcut doar pe jumătate, întrucât în problemele cheie ale tematicii autorul rămâne şi el tributarul reflexelor seculare, al lozincilor perimate vehiculate de cercetătorii români din generaţiile mai vechi, dar şi mai tinere. 2004 végén, Marosvásárhelyen látott napvilágot Liviu BOAR könyve: Românii din scaunuele Ciuc, Giurgeu şi Casin în secolul al XlX-lea (A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században). A szerző közel három évtizede tevékenykedik levéltárosként: 1978 - 1990 között a Csíkszeredai, azt követően a Maros megyei levéltár igazgatója, 2004-ben szerzett doktori fokozatot. Liviu Boar rögtön könyve elején leszögezi, hogy a címben megjelölt térség történetét mindezidáig csupán a többségi, „székely elem" szemszögéből vizsgálták, és ő azzal a szándékkal végezte kutatásait, hogy történeti, demográfiai, gazdasági és a szellemi élet tekintetében átfogó képet nyújtson a helyi románságról. Az elmélyült levéltári kutatások eredményei mellett historiográfiai áttekintőt is kívánt nyújtani. A 409 oldalnyi könyvnek több mint felét, 226 oldalnyi szöveget egymáshoz lazán kapcsolódó közlemények, tanulmányok teszik ki. Másik részét az angol nyelvű összegezés, a bibliográfia, továbbá a nagyszámú korabeli dokumentum foglalja el. Értékelendő, hogy a szerző kisebb könyvtárat kitevő szakirodalmat, valamint évtizedes levéltári kutatómunka során jelentős számú régi írott forrást tanulmányozott át. Akár pozitívumként könyvelhető el az is, hogy a könyvészetben megjelölt 87 átfogó munka közül 25, az 54 cikkből-tanulmányból pedig 7 származik magyar szerző tollából. Mindenképpen, ha a Székelyföldre irányuló kutatások mennyiségi dimenzióját vesszük alapul, a magyar szakemberek által jegyzett írások messze alulreprezentáltak. Egyik kritikai észrevételünk mindjárt a tanulmánykötet címéhez kapcsolódik, ugyanis úgy véljük, nem véletlenül maradt ki a székely jelző. A munka során természetesen nem tudja megkerülni a „Székelyföld" vagy a „székely székek" kifejezést, azonban a címoldali használatát túl erősnek véli. A hivatalos kurzussal tehát nem tud és nem is akar szembe menni, ezt igazolja a könyv hátoldalán található ajánlás üzenete is: Camil MUREŞAN akadémikus Kelet-Erdély egy részéről beszél, az „úgynevezett Székelyföldről". Lojális tanítványként Liviu Boar erről így fogalmaz: „A magyar, de a román történetírásban is meghonosodott a Székelyföld elnevezés, amelyet annak a területnek adtak, ahol