Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

a jellemvonások valószínűsítik e töredékek erdélyi provenienciáját.

68 Mi több, az 1766-69-es töredék rotunda-jellegű betűírásának is akad párhuzama az erdélyinek vélt középkori forrásanyagban.

69 A 744-es töredék (Cz. Fr. 11.) Szent László király csak magyarországi forrásokból dokumentálható Fons aeterne pietatis verses históriájának részletét rögzíti.

70 Ez önmagában is elégséges a hazai proveniencia megállapításához. Kottaírása megegyezik a pálos scriptoriumokban művelt hangjelzéssel, mely a klasszikus esztergomi notáció stilizált, a vaskos vonalak ellenére is kerekded, késői könyvírásként is kötött változata.

71 Bár áttekintésünk egyik csoportjába sem tartozik, mégis itt kell említenünk egyetlen vonalrendszer nélküli neumaírással készült töredékünket. Az 1955-ös jelzetű fragmentum (Cz. Fr. 6.) tartalma nem sokat árul el a hajdani missale notatum eredetéről: az ádventi kántorböjti péntek introitusa és graduáléja már a legkorábbi fennmaradt európai misekódexekben a töredékünkön is olvasható Prope esto, ül. Ostende nobis Domine.

12 Amint azt bevezetőnk elején kiemeltük, a vizsgált töredékek tárgyalásának elsődleges tagolási kritériumául azok hangjegyírását választottuk, ennek rendelve alá a tartalmi ismertetés során kínálkozó egyéb szempontot. Ennek megfelelően eddig külön-külön foglalkoztunk a kvadrát, a metzigót és az esztergomi notációjú fragmentumokkal. A fennmaradó öt (Sign. inv. 21, 330, 1953, 1241, T 1/b - Cz. Fr. 1-5.) azonban semmiféle hangjelzést nem őriz, így esetükben a tartalmi elemzés csupán a - szövegesen fennmaradt - zenei tételek előfordulásából, összeállításából és elrendezéséből, azaz: a repertoárvizsgálatból levont következtetésekre szorítkozhatott.

73 Az ilyen jellegű kutatás természetszerűleg ott lehetett elsősorban eredményes, ahol kellő mennyiségű anyag, a repertoár megfelelő terjedelmű, vagy éppen egy-egy karakterisztikus, vala68 Hasonló notációfajtát őriz néhány korábban előkerült töredék, melyeket SZEN

DREI paleográfiai elemzésében erdélyinek valószínűsített: SZENDREI Janka: A magyar középkor hangjegyes forrásai. Budapest, 1981. (Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 1.) F 337 (korai stádium), F 45, F 332, F 34, F 348, valamint a Nagyszebenben őrzött erdélyi psalterium (Sibiu, Muzeul Naţional Brukenthal, Ms. 615). Vö: SZENDREI: Középkori hangjegyírások... i. m. 62-63, 72-74, 77. (Fakszimilék uo. nr. 15, 29c, 23.) - DOBSZAY L. újabb tartalmi vizsgálata néhány esetben megkérdőjelezte az erdélyi eredetet. Vö: DOBSZAY: i. m. 357, 363-364, 368. 69 SZENDREI: A magyar középkor... i. m. F 45 - Uő: Középkori hangjegyírások... i. m. 141. (30. jegyzet) Fakszimile uo. nr. 29c. 70 MEZEY László: Athleta Patriae. A korai László-irodalom kialakulása. = Athleta Patriae. Szerk. MEZEY László. Budapest, 1980. 19-55; DOBSZAY: i. m. 402-403. 71 Lásd: például Pálos antifonále saec. 15/ex. Zagreb, Metropolitanska Knjiznica MR 8. A pálosok kottaírásáról lásd SZENDREl: Középkori hangjegy írások... i. m. 74-76. Fakszimilék uo. nr. 24, 25a-e. 72 Antiphonale Missarum Sextuplex. Közr. René-Jean HESBERT. Roma, 1935. 73 Az 124l-es jelzetű Missale-töredéket - minthogy nagy valószínűséggel ferences eredetű - a kvadrát notációs fragmentumok között ismertettük.