Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

műen utal az antifonále monasztikus eredetére. Bár a középkori Magyarország területéről nem maradt fenn teljes monasztikus zsolozsmaforrás, amelyet összehasonlító vizsgálatunkban felhasználhattunk volna, a mai Ausztria területén fekvő St. Lambrecht bencés apátság 14. századi antifonáléja Keresztelő János ünnepén a töredékünkkel egyező tételösszeállítást tartalmazza.

59 A fragmentumon olvasható Priusquam te formarem responzórium Európa-szerte elterjedt, a hozzá kapcsolódó Ad omnia quae mittam verzus azonban igen ritka: a magyar források nem ismerik, s a csekély számú külföldi adat ismét bencés párhuzamra utal.

60 Az antifonadallamok látszólag a pentaton variánskörhöz tartoznak, kivéve a Reges videbunt tétel egyetlen pontját: ţu-um. A Nazareus vocabitur antifóna töredékünkön is olvasható 7. tónusú transzpozíciója térségünkben ritka,

61 de a délnémet bencés és az utrechti, mainzi, passaui szekuláris zsolozsmakódexekből jól adatolható.

62 A notáció, a tételösszeállítás és a zenei variánsok alapján azt feltételezhetjük, hogy az eredeti kódex valamely külföldi bencés kolostorból származott. Mennyiségét tekintve viszonylag szerény, ám számunkra annál értékesebb a magyar (esztergomi) notációs töredékek csoportja. Az öt fragmentum közül egyet a 13., egyet a 14. és hármat a 15. századra datálhatunk. A legkorábbi T 55/b (Cz. Fr. 7.) breviárium notatum-kivágat a meglehetősen szegényes 13. századi magyar notációs forrásállományt gazdagítja. Kottaírásán megfigyelhető a magyar scriptoriumokat a század elején ért erőteljes metzi hatás, mely a pes- és clivis-formák hegyes, szálkás, aszimmetrikus kivitelezésében mutatkozik meg, és erőteljesen szembenáll a század végére kialakult, kerekded formákat használó kalligrafizálódó írásmodorral. A pes-sarkantyúk azonban kissé megnyúltak, horizontálisan kisimultak, s ezáltal a kottakép némiképp más összbenyomást kelt, mint a korszak többi fennmaradt emléke.

63 Ennek oka az lehet, hogy a töredék nem valamely központi műhelyben készült kódexből származik, hanem az ország egy olyan peremvidékéről, melyet eddig nem tudtunk hasonló korú forrásokkal dokumentálni. A 14. századból már több, különböző notációs modort 59 Graz, Universitätsbibliothek Ms. 30. 60 A CANTUS adatbázisban mindössze két bencés és egy sens-i egyházmegyés kódex tartalmazza. 61 Szepesi antifonále saec. 15. Spis, Ms. Mus. No. 2. [A továbbiakban: Scep-2.] 62 Vö. CANTUS adatbázis és DOBSZAY: i. m. 224. 63 Zágrábi Missale Notatum saec. 13/1. Güssing, Klosterbibliothek der Franziskaner, Cod. 1/43; Budapest, Egyetemi Könyvtár, U. Fr. 1. m. 214 (hajlékonyabb, kerekebb, szimmetrikus pes-formák); graduále-töredék F 197 (sarkantyús-íves pes-formák) - Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, E 76, ill. Alba Iulia, BCS filiala Batthyaneum, Sign. R II 73 kötéstáblájában fennmaradt töredék. Vö. CZAGÁNY Zsuzsa: Egy 13. századi graduale két töredéke. Magyar Könyvszemle CXII(1996) 145-160. - SZENDREl: Középkori hangjegy írások... i. m. 46-52. - Újabban: uő.: A „Mos Patriae" kialakulása 1341 előtti hangjegyes forrásaink tükrében. Budapest, 2005. 360.