Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában
xekben, a brassói breviáriumban lejegyzett változata azonban hangról hangra megegyezik töredékünk dallamával. 38 Az ugyancsak azonos kódexből származó T 49/b és 56/d jelzetű lapok (Cz. Fr. 21-22.) egy hajdani breviárium notatum két különböző helyéről származnak: míg a mindössze egy fóliónyi T 56/d a vértanúk és szüzek közös, Európa-szerte általános zsolozsmájának részleteit tartalmazza, mely mind a tételek válogatásában, mind azok zenei megformálásában kevés lokális jellegzetességet hordoz, a 49/b fragmentum annál több egyéni megoldással kecsegtet. 1. és 2. fóliója csaknem a teljes vízkereszti matutinumot megőrizte. A 3. lapon (f. 3) a Vízkereszt nyolcada utáni első évközi vasárnap matutinumának tételei maradtak fenn; az eredeti breviáriumban a 2. és 3. fóliót becslésünk szerint 12-14 lap választotta el egymástól. Az 1. fólión a vízkereszti officium completoriumának Stella ista sicut fiamma kezdetű antifónája látszik. A Nunc dimittis canticumot keretező darab e liturgikus funkcióban való megszólaltatása ugyan a középkorban általánosnak mondható, töredékünk azonban nem a magyar források különleges, másutt ismeretlen 6. tónusú darabját, hanem az Európa-szerte elterjedt 7. tónusú változatot rögzíti. Ezt a dallamvariánst a közép-európai térségben tudomásunk szerint csak a délkeleti (erdélyi-váradi) rítusterület kódexei őrzik. 39 E variáns alapján töredékünket - ill. az eredeti breviáriumot - is ehhez a forráscsoporthoz sorolhatjuk. Ezt a feltevésünket támasztja alá a töredéken olvasható vízkereszti matutinum-antifónák válogatása és elrendezése is. Az Afferte - Fluminis - Psallite összeállítás a magyarországi peremterületek forrásaira jellemző 40 , ezt találjuk a 12. századi Codex Albensisber\ 4] , valamint a rendelkezésünkre álló brassói és szebeni zsolozsmakódexekben is. 42 Az Illuminare illuminare responzórium megjelenése a vízkereszti I. nokturnus 3. responzóriumaként viszont egyértelműen a szebeni breviáriummal rokonítja töredékünket. 43 Erdélyi szász eredetűnek vélhetjük két további, ugyancsak összetartozó töredékünket is. A 2191, ill. T 35/b jelzetű fragmentumokat (Cz. Fr. 19-20.) 38 Breviárium notatum saec. 14. II. kötet. Braşov, Biserica Evanghelică, Sign. I F 69. [a továbbiakban Cor-69]p. 511. 39 A két antifóna kiadva: MonMon V. nr. 6151, 7130*. A variánsokról lásd DoBSZAY: i. m. 195. 40 A központi esztergomi források ezeket az antifónákat Vízkereszt oktávájának zsolozsmájában énekeltetik. Vö. DoBSZAY László: CAO-ECE V/A. Esztergom/Strigonium (Temporale). Budapest, 2004. 108. (nr. 13690-13911). 41 Codex Albensis, f. 29r-v. Fakszimile kiadása: FALVY Zoltán-MEZEY László: Codex Albensis. Ein Antiphonar aus dem 12. Jahrhundert. Budapest-Graz, 1963. (Monumenta Hungáriáé Musica I.). 42 Breviárium notatum saec. 14. I. kötet. Braşov, Biserica Evanghelică, Sign. I F 82. Breviárium saec. 14. Sibiu, Muzeul Naţional Brukenthal, Ms. 685 [a továbbiakban Cib-685]. 43 A magyarországi források többségében ez a tétel a III. nokturnus elején, a brassói breviáriumban a II. nokturnus végén kapott helyet (Vö. DOBSZAY: CAO-ECE V/A. nr. 13930). A töredékünkkel egyező liturgikus funkcióban egyedül Cib-685 tünteti fel.
