Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

amely egyértelműen igazolná a hazai (erdélyi) ferences provenienciát. Ennek ellenére a kvadrát hangjegyírás, a gothico-rotunda betűírás, valamint más apró tartalmi jelek együttes előfordulása valószínűsítheti azt. Az 1187. számú töredéken (Cz. Fr. 25.) a szokatlan módon rubrikázott oráció és vele együtt a magyarországi ferences hagyománnyal teljesen egyező két antifónadallam utal erre.

15 Ezután szinte természetesnek vehetjük, hogy a ferences dallamváltozattal egyezik a 217. számú fragmentum (Cz. Fr. 24.) responzóriuma is,

16 hiszen a külső jegyek alapján azonos kódexből származónak véltük mindkettőt. A 488-490. jelzetű töredék (Cz. Fr. 27.) nagyhét hétfőjének laudes-antifónáit tartalmazza. A Faciem meam-c\k\us már a legkorábbi zsolozsmaforrásokban feltűnő, a középkor végéig Európa-szerte egységesen hagyományozott gregorián dallamkészlethez tartozik, így puszta megjelenéséből hordozójának sem tágabb földrajzi, sem szűkebb intézményi eredetére nem következtethetünk. E negatív megállapítást a zenei analízis eredményével ellensúlyozhatjuk: Bár a csonka tételsor második darabjaként felbukkanó Appenderunt mercedem antifóna utolsó sora igen elmosódottan olvasható, a kottasorból világosan látszik, hogy záróhangja a 4. tónust jelző e. Ez arról tanúskodik, hogy a töredék nem a magyarországi egyházmegyés forrásokban általános 1. tónusú, d-zárlatú dallamalakot, hanem a nyugat-európai, térségünkben a ferences kódexekre jellemző változatot rögzíti.

17 Ferences eredetű töredékeink közé sorolhatjuk a T 36-os (Cz. Fr. 30.) hymnarium-részletet, amely hangjegyekkel csupán egyetlen énektételt őrzött meg: a Mária Magdolna zsolozsmába illeszkedő Nardi Maria pistici himnuszt.'

8 Az összehasonlítás során lelőhelyeit kizárólag ferences, vagy ferences hatást mutató környezetben találtuk meg.

19 15 Rubrikázott orációt találunk ugyanígy a 14. századi magyarországi ferences antifonáléban (Budapest, Egyetemi Könyvtár Ms. 118). 16 Ahol a kettő eltér egymástól, ott a töredék a térségünkre jellemző pentaton dallamfordulatot használja a ferences antifonále diaton változatával szemben. 17 Az Appenderunt antifóna két különböző, esztergomi és magyarországi ferences forrásokban hagyományozott dallamalakját lásd Antiphonen 1-3. Közr. DOBSZAY László - SZENDREI Janka. Kassel-Basel 1999. (Monumenta Monodica Medii Aevi V.) vol. I. Nr. 1338. [A továbbiakban: MonMon V.]. 18 A csak szöveggel lejegyzett és azonosított himnusztöredékek, mindkettő Visitatio BMV ünnepére: O Christi mater caelica és De sacro tabernaculo. Lásd: Analecta Hymnica Medii Aevi. Közr. Guido Maria DREVES - Clemens BLUME - Henry Marriott BANNISTER. Leipzig 1886-1922. LII. (1910). 43-44. [A továbbiakban: AH]. 19 AH LI. (1908) 74.; Hymnen (1.) Die mittelalterlichen Hymnenmelodien des Abendlandes. Közr. Bruno STÄBLEIN. Kassel-Basel 1956. (Monumenta Monodica Medii Aevi I.) Mel. 753; a források felsorolása uitt. 443. [A továbbiakban: MonMon I.] - BAROFFIO, Giacomo: Iter Liturgicum Italicum. Repertori, http://musicologia.unipv.it/baroffio/repertori.html.