Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

Ezért az összetett elemzés során egybegyűjtött, említésre méltó részletmegfigyeléseket és a belőlük levont következtetéseket, amelyek mind arra irányultak, hogy az illető kódextöredék által felmutatott liturgikus és zenei rítus vagy úzus mibenlétét meghatározzuk, a következőkben tárjuk az olvasó elé. Megkülönböztetett figyelmet szenteltünk a fragmentumok külső ismertetőjegyei és belső-tartalmi tulajdonságai határmezsgyéjén álló hangjegyírásnak. Köztudott, hogy a középkori Európa térségei, liturgikus zenét ápoló intézményei nemcsak az egyetemes gregorián repertoár szűkebb, lokális válogatásait, sajátos dallamvariánsait foglalták rendszerbe, hanem kottaírásukban is sokszor egyéni utakon jártak. Az ismeretlen eredetű töredékek olykor éppen az általuk rögzített notációfajták segítségével fejezik ki a leglátványosabban hovatartozásukat egy-egy régióhoz, egyházmegyéhez, kolostorhoz, s szabnak irányt a további tartalmi kutatásnak." A zenei paleográfiai elemzés így kiindulópontja és állandó kísérője-kiegészítője volt a hajdani kódexek eredetét feltárni kívánó vizsgálatunknak. A notáció nemcsak az egyes fragmentumok azonosításában, hanem azok csoportosításában is meghatározó szerephez jutott. A továbbiakban töredékeinket is ennek megfelelően tagolva ismertetjük. A nyolc kvadrát kottaírású töredék (Cz. Fr. 23-30.) esetében kézenfekvőnek látszik a magyarországi, illetve erdélyi ferences eredet vizsgálata. A csíksomlyói volt Erdély egyetlen ferences kolostora, könyvtára pedig az egyetlen egyházi gyűjtemény, amely túlélte a reformáció és török-tatár betörések viharait.

12 Éppen ezért nagy a valószínűsége annak, hogy megszűnt ferences és más rendházak anyagához hozzájutott. A csíksomlyói könyvtár mai állományának vizsgálata marosvásárhelyi, tövisi, kolozsvári, kecskeméti ferences, brassói domonkos és lövöldi karthauzi használatú könyvek beolvadását igazolta.

13 A máig megőrzött kvadrát hangjelzéses könyvborításokban minden bizonnyal elsősorban ferences, másodsorban más szerzetesrendek (domonkosok, ágostonos remeték, bencések, karthauziak)

14 elpusztult középkori kódexeinek maradványait gyaníthatjuk. Kisebbik részük (Sign. Inv. 683, 35/a - Cz. Fr. 23, 29.) nem tartalmaz azonban olyan mennyiségű, ill. olyan jellegzetes szöveg- és dallamanyagot, " A notációnak valamely intézményrendszer identitását kifejező szerepéről lásd SZENDREI Janka: A hangjegyírás szerepe a kódexek provenienciájának kutatásában. Ars Hungarica XVII. (1989). 1. sz. 33-36. - Uő: Choralnotation als Identitätsausdruck im Mittelalter. Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae XXVII. (1985). 139- 170. 12 F. ROMHÁNYI Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. [Budapest], 2000. 19. - A késő középkorban fennálló ferences kolostorokon kívül a 16. század eleji sikertelen brassói kolostoralapítást is tekintetbe vehetjük. Uo. 15. 13 MUCKENHAUPT: /'. m. 39, 40. 14 Vö. Magyarország zenetörténete I. Középkor. Szerk. RA)ECZKY Benjamin. Budapest, 1988. 206-211.