Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Kirulyfürdő két erdőtársulásának cönológiai bemutatása (Vajda Márta)

Kirulyfürdő tájképi szépségét a szurdokvölgy, a fenyő- és lombhullató erdők ad­ják. Közkedveltségét fokozza a borvízforrások sokasága és a jó levegő. A keskeny völgymenti belterület legmagasabb pontja az Ilosza-patak beöm­lésénél (751 m), legalacsonyabb pontja Pálkőnél (690 m) és Kirulysarkánál (668 m) van. A kis üdülőtelep átlagos tengerszint feletti magassága 740 m. Kirulyfürdő területe a vulkanikus kőzetek hazája. A Hargita hegység egy óriási törésvonal mentén keletkezett, felépülése a néhány tízmillió esztendőn át folytatódott hegyképződésnek az utolsó fejezete. A mélyből feltörekvő vul­káni anyag, amelyik a Keleti-Kárpátok felráncosodásakor a kéregben meg­akadva szienitet és egyéb gránitos kőzeteket hozott létre, végre a felületre dol­gozta magát, és a harmadik-negyedik időszakban a diluviumban átmenőleg felépítette Európának egyik legjelentékenyebb vulkáni vonulatát, a mi kedves Hargitánkat. A Hargita az úgynevezett réteges (strato) vulkánok módjára ki­dobott anyagokból és lávafolyásokból épült fel. A robbanásokból származó ki­dobott anyagok különösen a felépülés első felében termelődtek nagy meny­nyiségben. Magából a vulkáni magmából is sok gáz szállt el, amikor az a na­gyobb nyomású mélységből feljőve, kisebb nyomás alá került, ahol lehűlvén, megindult kikristályosodása. A Hargita kezdeti kitöréseinél azonban sokkal nagyobb szerepet játszott az áttört fiatal tengeri üledékek vizéből származó gőz, amelyik fehér horzsaköves, tufás, homokos anyaggá fújta fel és robban­totta szét az izzón folyó vulkáni terméket (SZÁDECZKY 1929). Sólyomkőháta (VIII. fődűlő), Nagyerdő (IX. fődúlő) és Gyilkoskő (vagy a kataszteri térképen Gyékoskő - X. fődűlő) adják teljes területét. E három fődűlő nagyrészt erdő és havasi legelő. A Tolvajos-patak mellékágaira jellemző, ahogyan a laza vulkáni törmelékbe (agglomerátumba) mélyülve elérik a mélyebben fekvő lávaárakat, azonnal irányt változtatnak. így a Tolvajos-patak mellékágai a vulkáni fennsík szélén az eredeti déli iránytól eltérve egy északkelet-délnyugat irányú vető sík mentén közelítik meg a fővízfolyást, majd a Vargyas vizét. A Tolvajos-patak szennyeződését a hargitafürdői kaolin ülepítőből kifolyó mosott kaolin okozza, ami elsősorban a halállomány kipusztulásához vezetett. A talajt helyenként puha tőzegláp borítja. Figyelemre méltó a területen ta­lálható Hargitaliget nevű forrásláp, melyet BÁNYAI JÁNOS tanár „fedezett fel", innen küldve el NYÁRÁDY ERASMUS GYULÁNAK az addig ismeretlen, a sarkvi­dékről származó reliktumfajt, a Saxifraga hirculust. NYÁRÁDY egy, a lápon található, „élénken buzgó, fürdésnek használt" bor­vízmedencéről is ír, illetve a festőmalomról, ahol valamikor barna festéket őröltek, és ahol „a kőbe foglalt borvizet palackolják is" (NYÁRÁDY 1929).

Next

/
Oldalképek
Tartalom