Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Kristó András emlékezete. 1930-1944 (Jánosi Csaba)

Az elemi osztályok elvégzése után, 1941-ben beiratkozik a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumba, „amely híres volt igényességéről és demokratizmusáról". Tanulmányait a második világháború félbeszakította, „de ez a válságos és nélkülözésekkel teli időszak nagy tanulságokkal, sok megfigyeléssel és tapasztalattal s Közép-Európa egy részének alapos megismerésével gazdagított Ekkor már nyitott szemmel jártam, jegyzeteltem, rajzoltam, s miután hazakerültem, jó egy évig tartott, amíg megírtam élményeimet, tapasztalataimat. 1944. szeptember elején családunk elmenekült Nógrád megyébe, Cserhátsurányba, majd decembertől 1945 májusáig elsodródtunk a Csallóközön és Pozsonyon át az ausztriai Linz melletti Mittenkirchenig. Innen, mihelyt lehetett, a Duna völgyén haladva visszatértünk Cserhátsurányba. Közben apám orosz hadifogságba esett, s onnan csak 1948-ban tért haza. Anyámmal és két testvéremmel Budapesten kivárva a hazatelepülési engedélyt, 1945. augusztus végén értünk haza. Ez az út azért volt számomra jelentős, mert megismertem, be is jártam Nógrád nagy részét. Megismertem a palócokat, majd a Csallóköz településeit, műemlékeit és magyarságát, a Cseh-masszívum déli, lépcsős-eróziós, letarolt felszínét, a Duna-völgy ausztriai szorosait. Kőzeteket gyűjtöttem és sokat rajzoltam. Bár ezek nagy része elkallódott, megmaradt az élmény, az utazás, a felfedezés öröme, amihez hazatérve minden fellelhető irodalmat elolvastam. " Egy évi kimaradás után tanulmányait a csíkszeredai főgimnáziumban folytatta, ahol aktívan bekapcsolódott a diákönképzőköri munkába. Előadásokat tartott a magyar felfedező utazókról, a földrajz egyes problémáiról és a Székelyföld egyes tájegységeiről, a borvizekről és a vulkánosságról. Kedvenc földrajztanára, Buszek Gyula előadásai és az óra keretében tett elméleti utazások nagy élményt jelentettek a gimnazista Kristónak. Kristó András tudásszomjának kielégítéséhez segítséget nyújtott az iskola tanári könyvtára, ahol hozzáfért a kor különböző természettudományi folyóirataihoz, az Erdélyi Múzeumhoz, Lóczihoz, Cholnoky több könyvéhez, Herbichhez, A Székely föld földtani és őslénytani leírásához. Különösen fontosnak tartotta Teleki Pál, Princz Gyula Magyar földrajzát, Györffi István néprajzi tanulmányköteteit. „Ezek neveltek belőlem geográfus szemléletre törő, mindent asszimiláló ifjút. Nagy hatással volt rám Ábrahám Ambrus mint ember és természetkutató, akivel 1940-ben több héten át együtt barangoltuk be a Tusnád környéki hegyeket. Cserhátsurányban dr. Kreylig Lajost ismertem meg kinek talajgeológusi tevékenységét már csodáltam. 1948-ban nagy lökést adott a Cholnoky professzorral kialakult rendszeres levelezésem, ami közel haláláig tartott. Nagyon sok biztatást kaptam tőle. Közben jártam a hegyeket, a medencét, megfigyeltem, gyűjtöttem, jegyzeteltem, rajzoltam és olvastam. Ekkor kerültem kapcsolatba dr. Bányai János székelyudvarhelyi geológus tanárral, akinek otthona kutatóintézet volt számomra. Szoros kapcsolatunk haláláig (1971) tartott. Evenként többször találkoztunk,