Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

szénatermő helyeit is jelentették, amelyeket rendszerint be is kerteltek (VÁM­SZER 1977). Településtörténeti szempontból a vizsgált időszak igen érdekes, hisz annak ellenére, hogy már a XIX. század derekán járunk, két új település „születik". A mai Tusnádfürdő borvízforrásainak gyógyhatására, a hagyomány szerint, 1842-ben egy pásztorfiú figyelt fel. A rendszeres fürdőfejlesztési munka 1845­ben kezdődött, amikor egy tusnádi birtokos a négy községhez tartozó területet 99 évre bérbe vette. Néhány év alatt a fürdő szépen kibontakozott, az 1848­49-es események azonban késleltették a fürdő további fejlődését. A szomszé­dos községek lakói pedig rontottak a helyzeten azzal, hogy felgyújtották a te­lep villáit, mivel nem használhatták ingyen a fürdőt. A másik település léte az 1822-es tusnádi nagy tűzvészhez kötődik. A vészt követően a károsultak, elsősorban a szeretszegiek, áttelepültek Otelvére, a Mitács­patak mellé, és megalapították Ujtusnádot. A patakot úgy szabályozták, hogy az a falu közepén folyjon át. A régi statisztikákon, könyveken kívül a térképek számos fontos adattal szolgálnak a tájhasználatról és a területhasználatról egyaránt. (1. térkép) Ez a térkép az akkori táj- és területhasználatot szemlélteti vázlatosan: az erdőkről megemlíthetjük, hogy nagy összefüggő területeket borítottak, nem voltak felszabdalva, tagozódva, mint ahogy azt majd a későbbi térképeken lát­ni fogjuk. Tudjuk, hogy ebben a korban az erdei legeltetés igen elterjedt volt. A falvak környéki területek nagy része szántóként van feltüntetve, de va­lószínű, hogy ezen területek egy része - lehetséges, hogy fele - legelőként szolgált az állatok számára. Valószínű, hogy az Oltót és a patakokat kaszálók követték, a hegylábi részeket pedig legelőként művelték. A két művelési ág közötti területek lehettek a szántók. Ebben a korban még szántották a mere­dekebb oldalakat is. Elkülönül a fő vízfolyás mentén a nyugati községsor, ahol több falunál is jól láthatók a tízesek: Csíkszentkirályon Poklonfalva, Kencseszeg; Szentimrén há­rom tízes: Főszeg, Bödecs, Pálszeg. Jól látható Tusnád szeres településszerke­zete - a szeretszegi rész teljesen különálló. A hegyek alján található a keleti községsor vagy hegyaljai településsor: Szentmárton, Csekefalva, Kozmás, Lázárfalva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom