Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Csíki énekeskönyvek. Egy könyvsorozat kézirata és dokumentumai Domokos Pál Péter hagyatékában (Domokos Mária zenetörténész)

néphagyománya, művészeti emlékei: a templomok és szárnyasoltárok mellett éppen az énekeskönyvek jelentik. Ezek révén lehet szóhoz juttatni, kiemelni a csíki tájat és bizonyítani Csíksomlyó szellemi kisugárzó erejét. Az énekeskönyvek témája legközelebb 1937 tavaszán merül föl, amikor ismét új felfedezés, a Zemlény János-énekeskönyv kerül elő. Ez is Pálosi Géza kántortanítón keresztül jutott el hozzá, az előbbihez hasonló módon. Egy Salamon János nevű székely gazdáé volt, aki azt nagyszüleitől örökölte. Alig néhány éve jelent meg Szabó T. Attila alapvető munkája, Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században címmel (Zilah, 1934), ennek alapján sikerült elhelyezni az új forrást és megállapítani énekeinek eredetét, változatkörét. A Zemlény János kéziratos énekeskönyve (XVII. század) címmel írott ismertetés, mely tartalmazta a kézirat énekszövegeinek tartalomjegyzékét és négy ének teljes szövegét, 1939-ben látott napvilágot az Erdélyi Múzeumban, majd különnyomatként is megjelent az Erdélyi Tudományos Füzetek 113. számaként. Ez a kézirat az irodalomtörténet kutatóinak érdeklődését is felkeltette. 1952 óta ugyanis elkezdődtek a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának előmunkálatai. Elindították a teljes anyaggyűjtést; átvizsgálták a XVII-XIX. századi kéziratokat és a régi magyar nyomtatványokat. Az anyaggyűjtéssel párhuzamosan folyt az egyes énekek nyilvántartásának elkészítése. A különböző helyekről származó adatokat versenként összesítették és elkészítették a XVII. századi magyar költészet megközelítőleg teljes feldolgozását. A nagy kutatógárda tevékenységét Klaniczay Tibor és Stoll Béla irányította. Ugyanekkor készült Stoll Béla nagy bibliográfiája is, Szabó T. Attila munkájának folytatásaként. Mindkét vállalkozásnál számon tartották Domokos Pál Pétert, tudtak a kéziratos forrásokkal kapcsolatos tevékenységéről, de a közreadási munka szűkebb köreibe nem került be. Minthogy a Zemlény Jánosénekeskönyv érdekli őket elsősorban, Stoll Béla levélbeli megkeresése nyomán Domokos Pál Péter levélben fordult barátjához, Opra Benedekhez, hogy megtudja, mi lett az énekeskönyv sorsa. 1940-ben ugyanis az ő kezébe adta, hogy doktori disszertációt írjon belőle. 1956 tavasza, nyara a nyitás, az „olvadás" ideje - a Kolozsvárról való menekülés (1944) óta Domokos Pál Péter ekkor járhatott első ízben szülőföldjén.

7 Az év nyarán feleségével körbeutazták életük színhelyeit Kolozsvártól Csíkon és Gyergyón át Háromszékig. Az út előtt levélben érdeklődött ismét Opra Benedektől, érdemes-e Szilágysomlyóra mennie a Zemlény János-kézirat után, Jagamas Jánostól pedig a somlyói ferences könyvtár sorsát kérdezi. 7 Édesanyja 1952-ben halt meg Csíksomlyón, szóba sem kerülhetett, hogy temetésén részt vegyen. Az úgynevezett szocialista tábor országait ugyanis nemcsak a kapitalista Nyugattól zárta el vasfüggöny, hanem - érdekes módon - egymástól is.