Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Egy székely jobbágyasszony levele 1848-ból. Adalék a „székely örökség" szerepéhez a székelység történelmében (Egyed Ákos akadémikus)

don-viszonyokat a székely örökségnek nevezett tulajdonforma határozta meg, amely családi tulajdonként apáról fiúra öröklődött s már a XIV. század végétől lovas katonai szolgálat kötelezettsége terhelte.

5 Ennek következtében viszont mentesült mindenféle úrbéri-feudális jellegű függőségtől. Még a ius regium, a királyi adományozási jog sem érintette. Ennek a sajátos székely földtulajdonformának nem kis szerepe volt abban, hogy a jobbágyviszonyok a székely székekben a vármegyékhez viszonyítva csak több évszázaddal megkésve terjedtek el. A fordulat egyértelműen az 1562-es nagy székely felkeléshez köthető, mivel ezt követően a fejedelmek igyekeztek - nem minden siker nélkül meghonosítani a királyi adományozási jogot a székelység körében is, ami ellen a székelység mindig erősen tiltakozott.

4 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a székely örökségnek nevezett földtulajdonforma a helyi örökösödési szokásjogban sohasem veszítette el érvényességét, szabályozó szerepét.

5 Erről szól Szép Mihályné, született Szép Klára csíkszentsimoni jobbágyasszony 1848. július 16án kelt levele. A levél

6 fontosságára, dokumentum jellegére való tekintettel alább egészében közöljük, hogy aztán elemzését is elvégezhessük. Szép Mihályné, Szép Klárának levele báró Vay Miklóshoz. Főméltóságú királyi biztos úr! Kegyelmes Uram! Csíkszentsimoni székel katona néhai Szép Antalnak ötön maradtunk fiúleányai, én egyedül közadózó Szép Mihályhoz költem férjhez; özvegy édesanyánk megegyezett abban, hogy atyánkról maradott kevés Székel örökséget öt egyenlő részre osszuk. E szerint magam is bírtam illető ötöd részemet múlt 1847-ig, ekkor Erdély részére kiadott 5. 555. szám alatti szabály értelmében ekivalens becs szerint részemet Gyalog Székel Katona Szép Tamás és Kerekes János törekedtek kifizetni és elvenni, s evégett a csíkszéki tekintetes tisztség és az ezred biztosokat bocsátottak ki. En édesanyám engedményéből bírhatván részjóságomat, de annak árát soha a biztosoktól el nem vettem; mi októl viseltettek mégis [így] az említett Gyalog Katonák [akik] részjóságomat jelen 1848-ba kezemből önkények szerint kifoglalák, úgy nyilatkoztak mintha erre ezred hatal3 Bónis György: Magyar jog - székely jog. Kolozsvár, 1942. 97. 4 Bővebben Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981. 121-122. 5 Ennek lett aztán a következménye az is, hogy az 1848. január 6-án Kolozsvárt elfogadott úrbéri törvény hatálya a székely örökségeken lakó jobbágyokra és zsellérekre nem terjedt ki. (Vö. Corpus juris Hungária. Erdélyi törvények. Budapest, 1900. 674.) 6 A levél írója, aki megbízott vagy jegyző, esetleg ügyvéd is lehetett, láthatóan jól ismerte a székely jogot.