Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)
A fejedelmi biztosok hatalmában állott az 1614. évi medgyesi országgyűlés után jobbággyá tett szabad székelyeket felszabadítani. Erről tanúskodik az 1623. január 24-én, Székelyudvarhelyen kelt levél, amikor az Udvarhelyszékre kiküldött biztosok, éspedig Kemény Boldizsár, Kassai István és Tholdalagi János a kányádi Tompa Pált, Ugrón Pál jobbágyát felszabadították a jobbágyság alól azon a címen, hogy Ugrón Pál a medgyesi országgyűlés után tette jobbágyává. A biztosok döntésének értelmében a Kányádon lakó Tompa Pál „minden fizetés nélkül felszabadult", azért, hogy „ennek utána a veres drabantok között szolgáljon fegyverrel, jó hadi szerszámmal". 51 Sok esetben maga a fejedelem avatkozott be a jobbággyá tett szabad székelyek rekuperálásába. Néha egy és ugyanazon személy esetét éveken keresztül vizsgáltatta, figyelemmel kísérte. Olykor a laksági területre jobbággyá szegődött székelyek visszaszerzését is ismételten szorgalmazta. De túl az egyedi eseteken, amelyek az akkori nagy jelentőségű társadalmi mobilitást különböző színekben tükrözik, ezek az adatok mintegy megelevenítik az egyének sorsán keresztül a falvak egész népességének mindennapi, ellentmondásoktól cseppet sem mentes életét. A Bethlen-féle szabad székely rekuperálás kérdését a besztercei országgyűlés után átfogóbb méreteiben az 1627. évi összeírás alapján mérhetjük fel a legjobban. Igaz ugyan, hogy ez csupán Udvarhelyszék településeit foglalja magában, de összevetése az 1614. évi Bethlen-féle lustra adataival így is világos képet nyújt a fejedelem székely politikájának tagadhatatlan sikeréről, ha ezt a szabad székely katonaelem gyarapodásának szempontjából ítéljük meg. Márpedig - mint láttuk - e politikának éppen ebben állott a végső célja és egész rációja.
