Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

XVII-XVIII. századi kályhacsempék a csíkszeredai Mikó-várkastélyból (Kémenes Mónika művészettörténész)

XVII. századra keltezettek," s noha nem nyújtanak elegendő támpontot a kiváló csíki csempe datálásához, mégis a XVII. század első fele tűnik legelfogadhatóbbnak.'

2 Igényes szintet képviselnek azok a mázas töredékekből rekonstruálható kályhacsempék is, melyek terülőmustrás motívumrendszerük alapján az 1621től Alvincre letelepült habánok műhelyeinek formakincséhez köthetők. Ezek közül Erdélyben az egymást metsző fél- és negyedkörívek által határolt mezőket kitöltő, növényi ornamentikával díszített kályhacsempék a legelterjedtebbek.

13 A kutatás jelenlegi állása szerint nem minden esetben eldöntött, hogy a kályhacsempék közvetlenül, az elsősorban fejedelmi megrendeléseknek eleget tevő habán műhelyekből származnak,'

4 vagy ezeknek céhes központokban működő műhelyekben készült jó minőség másolatai. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy az eredeti ornamentikát híven ismétlő darabok zöld ólommázas és mázatlan formában is annak tekinthetők, ha a belőlük rakott kályha egyéb: párkány-, sarok-, és oromelemeinek töredékei is ismertek ugyanonnan. A típus három változatának töredékei (2. tábla 1., illetve 4., 5. tábla) esetében a fenti feltételezést Mikó Ferencnek a fejedelmi udvarral való kapcsolata is megerősítheti, annak ellenére, hogy két változatnak csak mezőelemeit és egy jellegzetes csúcsos oromdísz két töredékét találjuk meg a múzeum anyagában. A harmadik változat alkotóelemeinek (5. tábla) azonos dúcból nyomott darabjai a szárhegyi Lázár-kastély ásatásaiból kerültek elő, mezőelem-töredékei pedig a csíkszenttamási Abafi-kúriából.

15 A hasonlóan terülőmustrás, egymásba fonódó szívekből álló ornamentikával díszített mázas kályhacsempe-töredékek Északkelet-Magyarországtól Brassóig ismeretes analógiái esetében szintén valószínűsíthető a habán szárma" Klusch, Horst: Zauber alter Kacheln aus Rumänien. Hermannstadt, 1999. Abb. 37., Abb. 39.; A Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum néprajzi gyűjteményében található, Firtosváraljáról származó kályhacsempe. (Kós Károly: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1962. 161. 78. ábra.) 12 A Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében egy ismeretlen lelőhelyű, talán azonos dúccal készült mázatlan, ép darabot őriznek. 13 Jelentősebb lelőhelyeik: Nagyvárad - Marcu Istrate, Dana: Cahle din Transilvania si Bánat de la începuturi pànâ la 1700. Bistrita, 2004. Pl. 103/52.; Szalárd - Emődi Tamás: XV-XVII. századi kályhacsempék Gyulafehérvárról és Biharból, (megj. előtt); Kolozsvár - Marcu Istrate, Dana: i. m. Pl. 28/34-35., 29/39., 52.; Gyulafehérvár - Emődi Tamás: i. m.; Alvinc - Adrian A. Rusu: Goíic si Renastere la Vintul de Jos (Documente de cultura materiala din Transilvania secolelor XIII-XVII), Cluj-Satu Mare, 1998. Cat. 125; Marcu Istrate, Dana: i. m. Pl. 169170.; Szeben - Klusch, Horst: i. m. Abb. 56.; Fogaras - Marcu Istrate, Dana: i. m. Pl. 8081/225-228.; Alsórákos - uo. Pl. 124/159., 160. 14 Bunta Magda: Az erdélyi habán kerámia. Bukarest, 1973. 20. 15 Gyergyószárhegy - Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum (a továbbiakban GyTMM) ltsz. 439., 449., 455.; Csíkszenttamás - CSSZM. ltsz. 2582.