Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Nagy Imre tanársága, a kényszeresztendők és rehabilitálása (Szabó András muzeológus)
hozzám és úgy vettem észre, hogy van több szakértő is, és nagyon érdeklik a dolgok. Hát, hogy végére érjek a dolognak, azt mondják, hogy: »Hat miért nem állítok ki?« Hát én kiállítanék, de nem veszik be a dolgaimot. No, csak állítsak ki! Hát, úgy is történt, hogy kiállításra bevették az anyagomat. Akkor a Monostori úton, ahol jelenleg a Néprajzi Múzeum van, 16 ott ki is állították a dolgaimot. Mikor a kiállításra bemegyek szétnézni, középen megállok - a kiállítás közepe táján -, nézem a munkákat, észreveszem az én képemet is a WC fölött.» - Hát mondom -, te jó helyre kerültel!« De nem is talált a többi közé, mert minden munka olyan szürke volt, hogy az én képem egyenesen kirívó lett volna. 11 Megnyugodtam, hogy ez már valamit jelent, mert megindult az első anyagom. Ötvenhatban aztán volt a gyűjteményes kiállítás, ezzel aztán bezárultak a kellemetlen akciók, amiket általában az ember ellen intéznek. (...) Ha akartam, ha nem, mégiscsak a munkáimat, cselekedeteimet ellenőrizték, úgyhogy igen sokan tisztában voltak, hogy mit csinálok. Egyik alkalommal Kolozsváron értesítenek, hogy Bukarestből itt van egy bizottság; meg akarja nézni a dolgaimot. Hát, természetes, hogy örömmel fogadtam, és a végén nagy meglepetésemre, nem sokat beszéltek, csak láttam, hogy a látott anyag nagyon megfogta és voltak olyanok, akik már majdnem négykézláb jártak a földön s mászkáltak, hogy a képeket mennél jobban láthassák. Ekkor történt aztán, amikor Ditrói [Ervin] 1 * egy alkalommal fölvetette ezt a problémát, hogy már ideje volna egy kiállítást csinálnom. Ekkor mondta - ő már úgy látszik, hogy jól volt tájékozódva -, hogy: »- Ahaj! Itt vígan megy az egész dolog. Trombitaszóval fog az menni!« (...) Békási munkám után a kiállítás, amit ötvenhatban csináltam, 19 az úgy nagyjából le is zárt egy korszakot, és attól kezdve rendszeres munkával egymás után jöttek a kompozíciók. Ez alatt az idő alatt az anyagi nehézségeimen átsegített a Falvak Népének az akkori szerkesztője, Asztalos István - természetesen most nem tudom, hogy kik voltak a háta mögött -, de személyesen valahogy át tudtam vergődni ezeken a dolgokon, amíg aztán megkaptam a nyugdíjat.' 0 Azóta az állapotom - mondjuk gazdaságilag - teljesen rendeződött, úgyhogy a munkámat nem zavarja semmiféle nehézség vagy anyagi gond, és úgy nézett ki a dolog, hogy nyugodtan megcsinálhatom a gyűjteményes kiállításomat. (...) Na, a kiállítást megcsináljuk," ő [Ditrói Ervin] megrendezi. 36 Erdélyi Néprajzi Múzeum, Kolozsvár. 37 Az 1956-os kolozsvári tartományi kiállításról beszél. 38 A Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum igazgatója. 39 Marosvásárhelyen. 40 A Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége tagjaként kapta. 41 1958. Kolozsvár, Marosvásárhely, Bukarest.
