Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Társadalmi viszonyulások, adaptív folyamatok Csík vármegyében. 1940-1944 (Oláh Sándor társadalomkutató)

szavából... az itthoni közvéleménynek is erőteljesen meg kellene egyszer már nyilatkozni a címek és rangok hajhászásának és azok szükségtelen tiszteletének rossz szokása ellen, az »örökségképpen kapott rangok és címek fitogtatása« még az egyházi anyakönyvekben is, nem egy bölcs, kívánatos dolog" - írta a Csíki Néplap 1941 februárjában.

52 1942 októberében a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Hétfői Székely Nép a Makkai János Urambátyám országa című könyvéből idéz cím és rangkórságot ostorozó részleteket: „A cím és rangkórság és az a mód ahogy ma életben van, az urhatnámság és a szolgalelkűség tipikus megnyilvánulása... Az elméltóságosodás egyenesen elképesztővé vált."

53 1943-ban a Csíki Néplap a szomszéd megyei újságból Követendő példa címen az alábbi cikket idézte: „Szakács Zoltán, az Erdélyi Párt Udvarhely megyei szervezetének elnöke, felsőházi tag és az udvarhelymegyei EMGEkirendeltség vezetője, az udvarhelyi Hargita című lapban a következő felhívást tette közzé: A cím- és rangkórságot nem ismertük. Nem kívánjuk ismerni a jövőben sem. A vármegyében kialakult szívélyes közvetlen és mégis tiszteletteljes viszonyt, melynek oly nagy fontossága van - nem engedhetjük címezgetésekkel tönkretenni s korlátokat emelni gazdáink, párttagjaink s a vezetők közé. Erre való tekintettel a vezetésem alatt álló EMGE-kirendeltség és a megyei Erdélyi Párt szervezetében megtiltom a címek használatát. Mindenkit állásának megnevezése szerint kell szólítani (elnök ur, kirendeltségvezető ur, titkár ur, könyvelő ur stb.) Mindenkit kérek, hogy a velünk való érintkezésben a fentieket figyelembe venni szíveskedjék."

54 Néhány hónappal később a Csík megyei lap a marosvásárhelyi Székely Szóból vett át a már „nemcsak a középosztályban, hanem a nép körében is terjedő" cím- és rangkórságot bíráló cikket, amelyben a szerző arra biztatja a lap olvasóit, hogy „üzenjünk hadat ne csak szóval, hanem tettel is a cím és rangkórság túltengésének".

55 Az anyaországból érkezett „ejtőernyősök" és a „bennszülöttek" közötti feszültségeknek a helyi társadalmak szintjén, a mindennapi együttélésben lappangó ellentétek helyi változatainak ma már csak elszórt nyomait lehet felkutatni. Egy Csíkszeredába 1941-ben hazalátogató értelmiségi úgy tapasztalta, hogy egykori szülőhelyén a „legkevesebb a megértés az anyaországból idekerült tisztviselőkkel szemben. Valahogy úgy képzelték el [a csíkszeredaiak - O. S.], hogy állást csak olyan bennszülött kaphat, aki itt szenvedte végig a 22 esztendőt. A tények, szükségességek azonban mást alakítottak ki, s az elégedet52 Csíki Néplap, 1941. február 19. 8. 53 Hétfői Székely Nép, 1942. október 26. 54 Csíki Néplap, 1943. május 26. 55 Csíki Néplap, 1943. augusztus 4.