Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Társadalmi viszonyulások, adaptív folyamatok Csík vármegyében. 1940-1944 (Oláh Sándor társadalomkutató)
A javakat újra elosztó állam adományaiért folyó versengés külön alkukra, kijárásokra adott alkalmat. Egy képviselőházi beszámoló szerint „a képviselőket meg kell szabadítani az ügyintézések és kijárások egyre több időt igénybe vevő terheitől". 48 Az EMGE-vezetők az állam szerepéről, az állami befolyás mértékéről úgy vélekedtek, hogy az „érdekképviseleti alapon kell történjen", a magántőke szerepéről azt gondolták, hogy „a munka diktáljon a tőkének, nem pedig fordítva". 49 Az erdélyi és a trianoni területről érkező hivatalnokok, értelmiségiek között az eltérő kulturális, társadalmi szokások és gyakorlatok feszültségei a „cím- és rangkórság" néven ismert jelenségben csúcsosodtak ki. Nemcsak a kisvárosi hivatalnokok, hanem az erdélyi főurak is idegenkedve fogadták az anyaországi társadalmi szokásokat. Gróf Bethlen Béla emlékiratában erre az időszakra így emlékezett: „1920-1940 között csak kevés magyar ifjú nyert itt egyetemi diplomát. Ezért sok tisztviselőt kellett a trianoni Magya 1 országról idehozni; ezeknek megvolt ugyan a diplomájuk és többé-kevésbé gyakorlatuk is, de nem volt meg a szükséges nyelvtudásuk és helyismeretit .. Ok hozták magukkal az »alazatos tiszteletem« köszöntési módot, ami náli ík szokatlan és megszokhatatlan volt. Engem tiszteljenek szeretettel és megbecsüléssel, ha arra munkámmal, magatartásommal és emberiességemmel érdemes vagyok, de semmi esetre se tiszteljenek alázatosan." 50 A probléma az 1941. május 28-án megalakult Erdélyi Párt programjába is belekerült: „akarjuk a társadalmi és hivatali élet formáinak egyszerűsítését, a visszatérést az egyszerűbb ősi magyar életformákhoz. Kisebbségi sorsban megtanultuk címek és rangok nélkül egymásban tisztelni az embert és a magyart. Ezért felemeljük szavunkat a címkórság beteges kinövései ellen." 5 ' Észak-Erdély visszacsatolása után rövidesen belügyminiszteri rendelet jelent meg a címek és rangok anyakönyvi bejegyzésére vonatkozóan. A rendelet kapcsán több székelyföldi megyei lap a címek és rangok beteges tisztelete ellen emelte fel szavát: „Az ember megtörli a szemét és a csodálkozástól nem tud hova lenni ennek a rendeletnek az olvasásakor. Világok dőlnek össze körülöttünk, kormányok tűnnek el, hadseregek mérkőznek egymással, de nálunk változatlanul vannak emberek és miniszteri ügyosztályok... akik fontosnak tartják önmagukban is elavult és idejétmúlt címek és rangok pontos sorrendjének megtartását. A kereszténységnek a krisztusi alázatosságot valló és vállaló szellemével mennyire merőben ellentétben áll a címeknek és rangoknak ez a beteges tisztelete, ami csak úgy sugárzik ennek a miniszteri rendeletnek minden 48 László Dezső: A képviselőház és Erdély. Hitel, IX évf. (1944. január) 1. sz. 5. 49 Erdélyi Gazda, 1943. júl. 1. 330. 50 Bethlen Béla: Eszak-Erdély kormánybiztosa voltam. Budapest, 1989. 33. 51 Zathureczky: i. m. 217.
