Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Az 1985. évi „menthetetlennek" nyilvánított csíksomlyói könyvlelet konzerválása és azonosítása (Benedek Éva okl. papírrestaurátor - Muckenhaupt Erzsébet muzeológus)

készítéstechnikai információkat rejtegető fémrészek megtartását helyeztük előtérbe. Nagyon sok fatáblán és bőrkötésen a korrózió visszafordíthatatlan sérüléseket okozott. Tárolás Az elvégzett konzerválási műveletek után minden egyes könyv tárolódobozba került. A dobozban külön szívópapírba, majd esetenként tartós, nagyméretű borítékba csomagoltuk mind a könyvtestet, bőrkötést, fatáblát, mind pedig a fémveretet. A konzerválási feltételeket próbáljuk betartani, amennyiben lehet, biztosítva a 18-20 °C hőmérsékletet és a szerves anyagoknak javasolt és megengedett 45-55% relatív páratartalmat. Bízunk abban, hogy munkánkkal, ha részben is, de sikerült javítani a „menthetetlennek" nyilvánított, különösen nagy értékű feltárt könyvek állapotán. (9. kép) Végül az ily módon konzervált értékes könyveket és kötéseket az 1985. évi könyvlelet feldolgozása folyamán létrehozott múzeumi töredékgyűjtemény naplójában vettük jegyzékbe. Kutatási eredmények A töredékek kutatása kissé rendhagyó módon történt, s eléggé próbára tette mind a könyvtörténész, mind a restaurátor türelmét és munkáját. Mivel a konzerválás után is csaknem minden könyvtest tömbösödött állapotban maradt, nem nyílt lehetőségünk arra, hogy az ismert kutatási módszerrel a nemzetközi és hazai bibliográfiák alapján határozzuk meg a nyomtatványok címét, kiadási helyét és évét. Ezért, miután sikerült megállapítani a könyvek tartalmát, a címeket először egyeztettük a XIX-XX. században készített csíksomlyói ősnyomtatvány-jegyzékekkel," majd jó minőségű másolatok alapján a tö15 Az 1985. évi feltárásig a kutatók az egykori könyvtári katalógusokból, Ábel Jenő, Fejérpataky László, Constantin I. Karadja és Baráth Béla jegyzékeiből ismerhették meg a somlyói könyvtár ősnyomtatványait. Ábel és Fejérpataky nagy érdeme, hogy a kötetekben olvasható bejegyzéseket is leírták. Feljegyzéseik értékes, ma részben megsemmisült adatokat őriztek meg a magyar művelődéstörténet számára. Karadja állította össze elsőnek, 1937-ben, a romániai ősnyomtatványok jegyzékét, amelyben 1471 címet írt le. A Konrád Haebler irányításával készült jegyzéket elküldte a berlini Gesaintkatalog der Wiegendrucke (a továbbiakban GW) szerkesztőségének, amely készülő bibliográfiájában céljának tekintette a világon található valamennyi ősnyomtatvány regisztrálását. Kéziratos kimutatásában a csíksomlyói ferencesek könyvtárában 112 ősnyomtatványt írt le. Baráth Béla néhány erdélyi könyvtár és közgyűjtemény áttekintése után egy 424 ősnyomtatványt felsoroló jegyzéket készített, amelyet az Érdé-