Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)

törvénykezik, a megye székitől ki ne mehessen a Székre, minekelőtte a 12 forintot le nem teszi a megyének... Az ki a megye havassiba tiszt pecsétit hozná be, tizenkét forinton marad érette. Kitetszik az 1636. esztendőbeli deliberátumból (is): konstál, hogyha valaki tízes híre nélkül kaszáló havasba ment, azon esztendőbeli részit a tízes közé vesztette. Ha idegenek, megye hírivei, az havasbéli csordába marhát hoznának bé, minden marhától den(aris) 10(et) adjon (adjanak!) a megyebíráknak..."

71 Az 1627-es rendtartás előírása: a közös havasokba csak a megyegyűlés, megyetanács engedélyével vihettek be idegen állatot. A pereskedők ügyükkel addig nem mehettek magasabb törvényes fórum elé, amíg 12 forintot le nem fizettek. Elriasztó jellegű büntetés. Ilyen bírság láttán, úgy hisszük, sokuk kedve elmehetett a pereskedéstől. Az 1636-os kiegészítés, hogy senki egyedül, magánkezdeményezésből, tízes híre nélkül nem mehetett a havasi kaszálóba kaszálni, mert ha ezt tette, részét abban az évben „tízes közé vesztette." Tartalmában ehhez közelálló kitételeket találunk mind a monyasdi végzésekben (1601), mind a Negyedfélmegye havasrendtartásában (1620 körül). Zöld Péter plébános a csíkszentmiklósi „megye", valamint a gyimesi csángók érdekében írt 1772-es instanciájában utal arra, hogy az egyházközség az 169l-es keletű havashasználati végzéseit („constitutiones parochianas") mindaddig, 1772-ig, rendületlenül betartotta. Ezek a végzések a havasok bérbeadásáról szólhattak. A folyamodványnak is ez képezi a tárgyát.

72 „A szépvízfalvi közönség" 1813-ban, március hatodikáig a csorda mellé még pásztort sem talált, mert olyan „akaratosokká teszik némelyek magikot, hogy az marháikot pásztor elejébe nem adják, ennélfogva mind gabonáinkot, mind szénafűhelyeinket s mind egyéb veteményeinket egész nyáron ezáltal káré, vagyis praédáé tétetik". A kommunitás ezt megelőzendő úgy határoz, hogy akinek állatai vannak, akár számba adja azokat a pásztornak, akár nem, mégis köteles pásztorbért fizetni. Akinek marháját a határpásztor a tilalmasban megtalálja, büntetése 3 magyar forint lesz, másodszorra büntetésként még 25 pálcaütést helyeztek kilátásba. A kaszálóban, a vetésmezőn szándékosan ott legeltetett szarvasmarha tulajdonosára 12 forintnyi bírság várt, de a 25 botütés ekkor sem maradhatott el. Csíkszentmiklósi plébánia levéltára. 1705/125. Pater Zöld. Csíkszereda, 2002. 39-40.