Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)

falustatútumok is tartalmaznak hasonló büntetést; a határőrség tisztjei - vélhetően - határozottan kiálltak az ilyenfajta radikális megtorlás mellett. A tusnádi falutörvény erdővédelemre viszonylag kevés figyelmet fordít. Ez a tény leginkább azzal magyarázható, hogy a község területén bőven volt erdő, fa. Csíkszék elöljárósága 1801. július 28-án úgy vélekedett, hogy itt inkább módot és utat kellene találni az erdők pusztítására, mint azok védelmére, mert „a gazdaság előmenetelét akadályozzák". Ugyanebbe a gondolatkörbe vonhatóak, legalább részben, a felcsíki királybírónak, Zöld Jánosnak (1803) a következtetései. Kivizsgálva a felcsíki határőrök tiltakozását az ellen, hogy a nemesek a havasokon román és cigány bevándorlókat, jövevényeket telepítenek le, azt hangsúlyozta, miszerint az új telepesek által végzett erdőirtás fölötte hasznos dolog, mert ezzel az állattartás számára szabadítanak fel korábbi erdősterületet." Tusnádon a vadon termő gyümölcsfák levágását tiltják és büntetik. Tiltják továbbá azt is, hogy a kecskepásztorok fejszét hordjanak magukkal, mert ezáltal kárt tehetnek a lombhullató erdőben. Leginkább a tölgyesek és a bükkerdők védelme jöhet itt számításba. A már említetteken kívül hasonló előírást iktattak még az alcsernátoni (1665, 1666, 1716-1786, 1793), az árkosi (1767, 1771), a nagybaconi (1748), a szárazajtai (1775), továbbá a zaláni (1780) falutörvények szövegébe.

58 A tusnádi falutörvény utal arra, hogy a múltban a községben a kosározás miatt egyenetlenség, villongás ütötte fel a fejét. Ez a művelet, a kosározás, azért mutatkozott lényegesnek, hasznosnak, mert az ugaron lévő szántóföld ezt követően néhány éven át gazdag termést hozott. A község igyekezett rendezni ezt a viszályt szülő kérdést is. Meghatározták, hogy ki hány állat után kosároztathat. A tusnádi gazda nyomásban lévő, tehát akkor legeltetésre használt földjén 2 állat után 1 kosárt nyerhetett. Egy tusnádi gazda 8 éves időszakban, a konstitúció előírása szerint, egyszer kosároztathatott. A jelekből ítélve, a juhsereggel való kosároztatásért nagy volt a tülekedés. Egyes gazdák a juhpásztort megvesztegették, így az tavasszal, nyár elején nem sietett a sereggel felköltözni a kijelölt havasra, s ezzel kárt okozott a falunak. A községben a legtöbb hatalommal a falugyűlés rendelkezett. Megválasztotta a falusbírót, a polgárt (vagy a polgárokat) és az esküdteket, másként hűtősöket. A bírót, a polgárokat évente, az esküdteket háromévente választották. A falu ezekre a választott férfiakra hatalmat ruházott, tekintélyüket megvédte. A rendtartás 31. pontja igencsak figyelmet érdemlő szöveggel zárul: ha valaki a választottak közül visszaélne a hatalmával, a közjó ellen cselekedne, Imreh I.: i. m. 180. (Erdőirtás Csíkban); Szőcs János: A románok megtelepedése, román falvak kialakulása (1614-1850). 127-128. Imreh I.: A törvényhozó székely falu. 306-309., 401., 435., 487.